Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)

Vizkelety András: Szent István képének alakulása a középkori és barokk irodalomban

V izkelety András

Bonfini műve tartósan hatott a magyarországi krónikairodalomra. Hogy a Szent Istvánról alkotott képet is tovább formálja, arról Zsámboki János (Johannes Sambucus), a Mohács utáni humanista generációnak talán legjobb filológusa is gondoskodott, amikor 1581- es Bonfini-kiadásának függelékében (az első kiadás 1568-ban jelent meg) Istvánnak fiához, Imre herceghez intézett Intelmeit (eredeti címe: De institutione morum) is kinyomtatta. (16) Mostantól kezdve ez is kedvelt forrásává vált a prédikátoroknak. Ennek a kis Királytükörnek az első része a király kötelességeit, mint a korona tíz ékességét mutatja be, ami ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy hazánkban a szentkorona-eszme és Szent István tiszelete oly szorosan egybefonódott.

Az eredeti Bonfini-szövegnél szélesebb társadalmi rétegekben hatott Heltai Gáspárnak a Bonfini-változaton alapuló magyar nyelvű krónikája, (17) amely az első Sambucus-féle kiadást használta, de ugyancsak jelentősen átalakította. Nemcsak azáltal, hogy Bonfini választékos, Livius stíluseszméjéhez igazodó előadásmódját könnyen érthető, regényes elemekkel megtűzdelt prózában adta vissza, hanem azzal is, hogy gyakran látta el a protestáns városi polgár szemléletét tükröző kommentárokkal. A „pogány Kupa” vezér lázadását is ilyen szemszögből ítéli el. István a felkelés leverésével nemcsak a „kereszténységet” menti meg, hanem a szegény magyar „közösséget” is a fosztogatástól és a felégetéstől. Az István által kieszközölt csodákat elhallgatja, de bámulatos módon a koronaküldés történetében szerepelteti a pápához intézett „égi hangot”, és szokatlanul meleg szavakban meséli el, hogyan ajánlotta István halála előtt országát és alattvalóit Mária oltalmába. Pedig e két motívum a későbbi ellenreformációs tendenciájú — és sokszor Habsburg-párti — István-kultusz sarkalatos pontját képezte.

Szent királyok legendái, krónikák király-ábrázolásai, királytük- ről uralkodó-eszméi nemcsak egy személy-típusra vonatkoznak, hanem analóg fejlődésvonalat, vagy legalábbis fejlődési állomásokat tükröznek. Az utóbbi műfaj magyarországi képviselőit módszeresen nem gyűjtötte össze és modern módszerek szerint nem dolgozta fel a magyar történet- és irodalomtudomány. A németországi középkorvégi, kora-újkori fejedelem- és királytükrökről és más államelméleti művekről a közelmúltban jelent meg egy kitűnő munka, amelynek összefoglalójából — a részletekkel itt nem foglalkozunk — számunk294