Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)

Solymosi László: Hozott-e törvényt Szent István király a torlókról?

Hozott-e törvényt Szent István a torlókról? archaikus torlói szolgálatot követelje meg a gazdátlan telekre ültetett utódtól. (89) A torló réteg a tatárjárás után kellő utánpótlás híján fokozatosan elsorvadt, majd a 14. század első felében megszűnt létez­ni. Ez a sajátos társadalmi réteg zömében kihalt, legfeljebb kis töre­dékéről tételezhető fel, hogy miután kötelezettségének sajátos ren­deltetése idővel elmosódott, s esetleg megváltozott, sajátos nevét vesztve beépült a 13-14. században kiformálódott jogilag egységes jobbágyságba. (90) A torló réteg kialakulása elválaszthatatlan szinonim elnevezésé­nek, a dusnok szónak az eredetétől. Itt nem pusztán nyelvészeti kér­désről, hanem jóval többről van szó, mert egy-egy terminus átvételét a leegyszerűsítő felfogás gyakran az általa jelölt jogintézmény átülte­tésével azonosítja. Az sohasem volt vitás, hogy a dusnok a magyar nyelvben szláv jövevényszó. De a közelebbi nyelvi hovatartozást ille­tően már eltérő nézetek alakultak ki. Ásbóth Oszkár a múlt század végén ószlovénből átvett egyházi kifejezések közé sorolta a magyar dusnok szót. (91 ) Ezzel szemben a század elején Melich János alapoz­ta meg azt a ma is uralkodó nézetet, miszerint a magyar dusnok köz­név a cseh nyelvből származik. (92) A szlovák MatuS Kucera viszont magyar- és csehországi források alapján a magyar nyelvészek és a cseh történészek felfogásával szemben úgy véli, hogy ez a szláv szó “a nagy-moráviai kereszténység tipikus fogalma” és “a nagy-moráviai irodalmi szláv nyelv szókincsébe”, nem pedig a cseh kifejezések sorá­ba tartozik. (93) A három nézet közül a cseh eredeztetésnek van némi alapja. A 13. századi csehországi oklevelek bizonyos egyházi szolgálónépeket duS- níknak hívtak, s 1226-tól kezdődően hat Dusníky nevű helység is léte­zett az országban. (94) A fogalmat nyilván korábban is ismerték, mi­vel latin megfelelőjét, az animator, proanimatus kifejezéseket való­színűleg már all. század derekától kezdve használták. (95) A ma­gyarországihoz képest szegényes és felettébb szűkszavú csehországi források annyit árulnak el róluk, hogy egyháznak adományozott sze­mélyek, akiknek földje, ha leszármazottjuk nincsen, az egyházra há­ramlik. Két oklevélben háromszor kötelezettségüket is feljegyezték. Az egyik 12. századi proanimatus évi 12 dénárt fizetett és robotot teljesített: évente két-két napon szénakaszálást és aratást végzett, míg a másik mindössze hat dénárt adott az egyházi földesuraságnak. A pénzfizetés időpontja mindkét alkalommal Szent Márton napjára 245

Next

/
Thumbnails
Contents