Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Solymosi László: Hozott-e törvényt Szent István király a torlókról?
Hozott-e törvényt Szent István a torlókról? a sajátos egyházi szolgálónép lélekváltság-adomány jellegét tükrözné, vagy lélekváltság eredetű felszabadításukra utalna. Az egyház ugyanis - mint láttuk - általában ily módon kapta nemcsak dusnok, hanem egyéb szolgálónépeit is, és a teljesjogú, vagyis nem az egyház részére történő szolgafelszabadításnak is gyakorta kifejezetten lélekváltság volt az indítéka. (58) Mégsem nevezték sem ezeket, sem a szolgálónépek széleskörű tömegeit dusnoknak. A lélekváltság ebben a vonatkozásban nem felelt meg a névadás alapvető követelményének, mert nem volt alkalmas az azonos módon létrejött egyházi szolgálónépektől ezt a sajátos réteget megkülönböztetni. A dusnok elnevezésben a szolgálónépek kötelezettségének lélekváltó funkciója volt az igazán meghatározó. De tegyük hozzá, nem akármilyen kötelezettségé. Hont-Pázmány nembeli Lampert ispán és felesége, Zsófia, valamint Miklós nevű fia 1130 táján túlvilági boldogulásukért Szent István király tiszteletére egyházat alapítottak a Hont megyei Bozókon. Lampert többek közt öt személyt azért adományozott az egyháznak, hogy Bény nevű fia leikéért lóval szolgáljanak, fuvarozzanak, arassanak és kaszáljanak. (59) Bár az öt fő kötelezettségének lélekváltó sze - repe volt, mégsem tartották őket dusnoknak. A bozóki oklevél nem a torló vagy dusnok, hanem az uhug szóval illette őket. Ez a magyar elnevezés a korabeli szóhasználatban részlegesen felszabadított személyt jelentett. (60) A szolgálat szakrális funkciója önmagában nem volt elégséges a dusnok minősítéshez. A dusnok elnevezés keletkezésébe a kötelezettség lélekváltó funkciója mellett annak sajátos minősége is belejátszott. E ponton kapcsolódnak össze a sajátos egyházi szolgálóréteg különféle elnevezései. Végső soron mindegyik a kettős - evilági és túlvilági - rendeltetésű kötelezettségnek, a toradásnak köszönhette a létét. Míg a ,toradó személy’ jelentésű torló szót és latin megfelelőit ez a sajátos kötelezettség a maga konkrétságában, földi mivoltában, addig a délekért, lelki üdvösségért torral szolgáló személy’ jelentésű dusnok elnevezést ugyanez a kötelezettség a maga transzcendens - lélekváltó - rendeltetésében hívta életre. Abban a felettébb ritka helyzetben vagyunk, hogy az elmondottakat szinte tárgyi bizonyítékkal támaszthatjuk alá. Ha ugyanis a különféle elnevezéseket így vagy úgy valóban a toradás kötelezettsége 239
