Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)

Solymosi László: Hozott-e törvényt Szent István király a torlókról?

Hozott-e törvényt Szent István a torlókról?

Az 1067 körüli százdi alapítólevél ezt a társadalmi réteget még nem az emléklakoma értelmű exequiae származékai valamelyikével, hanem a szokatlan obsequiator névvel illette, (43) Az egyedülálló elnevezés alapjául szolgáló többes számú obsequiae - csakúgy mint az exsequiae - a középkorban temetést, temetési szertartást jelentett. Sőt az idetartozó sokjelentésű és gyakrabban előforduló obsequium szót nem csak temetési szertartás, hanem olykor évfordulós lakoma jelölésére is használták. (44)

Az exquiator és az obsequiator elnevezések nem véletlenül csengenek össze. Az eredendően temetés, temetési szertartás értelmű exequiae és obsequiae szavak jelentése bővült: halotti lakoma értelmet kapott. Nyilvánvalóan a temetés és az azt követő halotti lakoma szoros kapcsolata miatt. A két szó származékai éppen ezen új jelentés alapján válhattak a halotti lakoma előteremtésére kötelezett egyházi szolgálónépek neveivé.

Az 1595-ös kiadású, de korábbi gyűjtést feldolgozó Verancsics féle Dictionarium a latin exequiae jelentését a magyar tor szóval adta vissza, (45) Ezzel összhangban a latin szó exequiator származékát egy 1290. évi oklevél szerint magyarul torlónak mondották. (46) A latin szavakhoz hasonlóan a tor és a torló összefüggése is nyilvánvaló. A .lakoma, halotti lakoma’ jelentésű tor főnévből -/ denominális igeképzővel jött létre a torol ige, amely kétségkívül annyit jelentett, hogy tort rendez, tort ad, (47) akárcsak az exequias celebrare kifejezés és rokonsága. A torol ige -ó képzős igeneve: a torló magától értetődően azokat a személyeket jelölte, akik tort adtak, tort rendeztek. (48) A toradás, ez a sajátos kötelezettség volt az erre rendelt egyházi szolgálónépek torló elnevezésének az alapja. Azért hívták őket így, mert egykori uruk vagy rokonsága túlvilági boldogulásáért évente halotti tort adtak, tort rendeztek: torra valóval látták el a halott lelki üdvéért szertartást végző és emlékére lakomát tartó papságot.

A magyar torló szó és latin megfelelői azonos módon jöttek létre. Mindegyiket a szolgálónépek sajátos kötelezettsége, a toradás motiválta. Mindegyik ,tor, lakoma’ jelentésű alapszóból származott és toradó személyt jelentett. Latin és magyar nevük nem foglalkozásukra utalt, hiszen valamennyien földművelők voltak, hanem különleges kötelezettségükre, szolgálatukra. A sajátos társadalmi réteg egy tőről fakadó elnevezései európai párhuzam nélkül Magyarországon formálódtak ki. (49)

237