Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)

Török József: Szent Imre a történelmi kutatások világánál

Szent Imre a történelmi kutatások világánál Ezeket az összefüggéseket nézve nehéz elképzelni, hogy a legenda „vándormotívumot” hoz csupán és nem a valóságot tartalmazza. Im­re jelleme—korai halála ellenére—már elég kiérett volt ahhoz, hogy ne kelljen őt kölcsönkért erényekkel ékesíteni. — De vajon hogyan oldotta meg a trónörökös a belső konfliktust, vagyis azt, hogy majd nem hagy maga után vérszerinti utódot? Nem járunk messze az igaz­ságtól, ha azt válaszoljuk, hogy addigi neveltetése szerves következ­ményeként jutott el a megoldáshoz. Apja Intelmei már mutatják az irányt, amerre keresni kell a választ. A nevelési eszmék mögött ott van a szándék, hogy Imrének alkalmassá kell válnia az uralkodásra. Ez elsősorban nem bölcsességet, politikai ügyességet jelentett, ha­nem azt, hogy a király személyes tulajdonságai miatt egyben Isten választottja legyen. A X-XI. századi Európában elterjedt uralkodói eszmény ismerhető föl ebben. Ezért szól az Intelmek első fejezete a katolikus hit megőrzéséről. Ahogyan István szemében a király ke­resztény hite a legfontosabb („a királyi méltóság rangját csakis a hí­vők és katolikus hitet megváltók nyerhetik el”), úgy Imre is majdani királyi utódjára gondalva a keresztény hitet, valamint erényeket és nem a közvetlen vérségi származást állította előtérbe. Szent Ágostonnak a boldog királyról vallott nézeteit (46) Sevillai Izidor közvetítette a IX. századi királytükrök számára. E műfaj utol­só képviselője az Intelmek. Bár forrásainak felkutatása megkezdő­dött, (47) de nem mondható befejezettnek, mert magával a „király­tükör” műfaj történetével is csak néhány cikk foglalkozott eddig. (48) Szövegének behatóbb tanulmányozása a külföldi párhuzamok segít­ségével bizonyára kiszélesíti ismereteinket Szent István közvetlen munkatársainak műveltségéről, valamint áttételesen azokról a mű­vekről, amelyek segítségével, tanulmányozásával Imrét előkészítet­ték az uralkodásra. Szent Imre halálának dátumával kezdtük a vizsgá­lódást, ide térjünk vissza. Fehérváron temették el. Györffy feltétele­zése szerint, mivel „Imre 1031-ben halt meg, de a bazilika állítólag még 1038-ban sem volt felszentelve, lehetséges, hogy Imrét is csak később temették oda”.(49) Sírja eredetileg egyszerű volt, mert a le­genda következetesen sepulcrum -nak említi. Az 1083-ban bekövet­kezett elevatio után azonban már díszesebb helyen nyugodott. Az eddigiek egyáltalán nem látszanak alátámasztani azt az állí­tást, miszerint Imre alakja történetileg megismerhetetlen. (50) 207

Next

/
Thumbnails
Contents