Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Dümmerth Dezső: A Mária országa - eszme és Szent István
Dümmerth Dezső Míg az angliai Edvard és kievi Borisz - Gleb kultuszban kegyetlenül meggyilkolt áldozatok holtteste kerül elő, titokzatos fényjelenségek útmutatása alapján, és a dinasztia szerepe mellett a kultuszban a nép „mozgalma” is jelentős szerepet játszik, Metz és Fehérvár esete más típusu egyezést mutat. Metz Szent Márton egyházát és kolostorát még 648-ban alapította ugyan a szentség hírében álló III. Szigebert király, akit itt is temettek el, emléke azonban lassan feledésbe merült. 1063-ban új építkezések kezdődtek, renoválni kellett az omladozó állapotba került templomot és kriptát is. Ekkor jelent meg váratlanul egy fényes látomás formájában a restaurálásban résztvevők egyikének, akinek megmondta, hogy ő Szigebert király, aki a templomot alapította és kívánságára ide temették. Kérte, hogy szarkofágját helyezzék át egy megfelelőbb helyre. A nehéz koporsó megmozdítása váratlan könnyedséggel sikerült, mintha csak „angyalok segítettek volna”. A szerzetesek közben, éjszakánként félelemmel hallották, hogy valami titokzatos, mennyei ének „édes dallama” környékezi őket a templomban. Mikor pedig néhány nap múlva felnyitották a koporsót, Szigebert király testét teljes épségben találták. Közbenjáró erejét betegek csodás gyógyulásai bizonyították. (35) Szigebert éppúgy nem volt vértanú, mint a magyar István király, első legendáját a Gembloux-i Szigebert írta meg, a kor híres krónikás szerzetese, aki ebben az időben élt s éppen Metzben. Közvetlen eseményekről számol be tehát akkor is, mikor a továbbiakban megírja, hogy 1068-ban ismét felnyitották a koporsót. Ezzel kapcsolatban a sírnál a bűnösök szerepe került előtérbe. Már előzőleg ugyanis az egyik fiatal szerzetes, aki egyébként könnyelmű életet élt, megvető megjegyzéseket tett az épségben maradt testre. Erre azonnal heves fájdalmak kezdték gyötörni, annyira, hogy a földön fetrengett kínjában. Hangosan könyörögve bánta meg bűnét, a szent közbenjárását kérve, mire fájdalmai megszűntek és egészsége ismét viszatért. A sírt azonban felkereste egy nagy bűnös is, aki saját testvérét gyilkolta meg, s mint nyilvános vezeklő bilincsekbe láncolva járt. Előzőleg Párizs mellett, Szent Dénes mártír sírjánál volt, ahol részleges bűnbocsánata jeléül egyik keze kiszabadult a láncokból. De álombéli intésre Metzbe jött, hogy elnyerje a teljes feloldozást. S ez Szigebert sírjánál meg is történt vele, kötelékeiből kiszabadult. (36) 188
