Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)

Dümmerth Dezső: A Mária országa - eszme és Szent István

A Mária országa - eszme és Szent István

nak”, hogy hírvivői „lelkében olvasott” - mert csak a harmadikat látta alkalmasnak üzenete átadására. De az, hogy bármilyen adomány elküldésével - akármi, kenyér, gyümölcs, tehát nem valamilyen orvosi szer - a távolba hatóan is tudott gyógyítani, közvetlen érintkezés nélkül, erre az adatra oda kell figyelni, meg kell azt jegyezni és nem lehet ismeretében azt mondani, hogy nem volt csodatevő szent. (27) A csodák mineműségéről való vita természetesen meddő dolog volna, itt mindenki saját világnézete, érzésvüága szerint foglalhat állást. Csak egy a döntő: tett valami olyat, mint ez más hagiográfiákban is előfordul sokszorosan a mai napig, amire a természettudomány mai állása nem tud magyarázatot adni.

Már a Nagy-legenda említi, hogy István sokat és bensőségesen imádkozott, de Hartvik püspök írásában ehhez még mást is említ egy esetben: István könnyezve imádkozott. (28) A katolikus vallás nem ismerői rendesen nem tudják, hogy - bár vannak igazán nem mindennapinak ítélhető könnyes, könyörgő imák a buzgó lelkek esetében - maga a „könnyek adománya” egy különleges, rendkívüli, kegyelmi imamód. (28) Az extatikus ima egyik jellemzője, s már a misztikus állapot küszöbe. A későbbi években szigorodó, a gondos vizsgálatoknak alávetett esetek a további századokban tárják majd fel igazán ennek a kivételes átélésről, Isten-közelségről tanúságot tevő állapotnak a mivoltát, melyről Szent Bemát és Szent Tamás is elmélkedik. Egyrészt, mint a kivételesen mély bűnbánat könnyeit, másrészt mint az örök keresztény mintakép, Jézus Krisztus szenvedéseinek átélését kísérő állapotot tartják nyílván. S ezt a későbbiekben is, nem csupán női szentekről említjük, mint csak az Árpád-házban is Erzsébetről, Margitról, László királyról is, a harcos lovagról. A XIII. században pedig Szent Lajos francia király külön könyörgött a „könnyek adományának” kegyelméért. (30) A Hartvik legenda tanúsága szerint István király részesült a szenteket jellemző kegyelemben, s erről a „vértelen legenda” is megemlékezik.

De találunk Hartvik legendájában még más, hagiográfikus rendkívüliséget is. A könnyektől kísért imádsághoz fűződőén írja a legendaszerző, hogy István király, aki egy éjszakán, útja közben letáborozott, és sátrában áhitatoskodva, imádsága közben a sátor a levegőbe emelkedett. Erre egy tanú is akadt, akivel a király nyomatékosan megígértette, hogy életében erről senkinek nem tesz említést. (31 )

185