Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)

Dümmerth Dezső: A Mária országa - eszme és Szent István

Dümmerth Dezső- s ez már csak azért sem csoda, mert ami kissé is rendkívülinek látszik a szövegben, annak hitelét előzőleg maga a kutató ingatta meg. A túlzásba vitt forráskritika ezután még odáig is elvezet, hogy más kutatók a külföldi szentek legendáihoz viszonyítva is „száraznak” és „vérte- lennek” látja István alakját, különösen ha a külföldi kutatás nem volt a rendkívüliségekben oly radikálisan kigyomláló, mint a hazai. (13)

De természetszerű is, hogy a kortársi vélemények szentekkel kapcsolatban sohasem lehetnek alaposak. Hiszen az élet lezárása, teljes „felmérése” a halál után megírt „vita”-ban, életrajzban következett be minden esetben. S ha ezekről van szó, bennük jelentős helyet foglalnak el azok a csodálatos események „miraculumok”, a legtöbbször csodás, vagy annak tartott gyógyulások, amelyek tulajdonképpen utólag, élete befelyezése után erősítik meg a talán már előbb kialakulóban lévő hiedelmet, hogy valaki „szent életet élt”. A legendákat tehát, ha ilyen személyek életével foglakozunk, sohasem lehet eleve, mindenestől elutasítani. Hiszen az esetleges túlzások, sémák mellett a valóság adatait is tartalmazhatják.

Mint említettük, kultuszt nem lehet egyszerű, királyi parancsszóra létrehozni. A túlzottan racionális magyarázat, ha a legendák csodálatosnak mondott eseményeit elveti, arra kényszerül, hogy Szent László király „elhatározásából” magyarázza István király, Imre herceg és Gellért püspök szentté avatását és kultuszának létrejöttét. Legfeljebb arra következtethet, hogy más országok példájából vette a „mintát”. Való igaz, a kor, a XI. század levegőjében benne volt a szent eszménykép tisztelete, az üyenek utáni sóvárgás. Tudjuk, hogy Magyarországon kívül éppen ebben az időben Lotharingiában elevenedett meg a rég elhunyt, meroving szent királyok kultusza. Angliában a századokkal előbb megindult szent király-kultusz a XI. században is termett új virágokat. Ráadásul közvetlen kapcsolatok is voltak ebbe az irányba, mert menekült angol királyfiak is tartózkodtak Magyarországon. De azért bármily naivnak is tartjuk ma már a középkori hívőt, sajátos indításra neki is szüksége volt. Egy felülről való puszta elhatározás,, bármilyen kényszerrel sem volt elegendő tömeges megmozduláshoz.

Ellenkező példát viszont tudunk: a kievi orosz fejedelemségben a nép tömeges megmozdulásai „kényszerítették ki” Borisz és Gleb meggyilkolt fejedelemfiak szentté avatását. A Bizáncból visszatérő kievi metropolita szemben áll ezzel a kívánsággal, fel sem akarja ke178