Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Dümmerth Dezső: A Mária országa - eszme és Szent István
Dümmerth Dezső ban emlegetni. E Szent László-kori legenda adatait ismétli meg néhány évtizeddel később Hartvik püspök legendája is, aki Kálmán király korában és kívánságára írta meg István király életrajzát. Hozzáteszi azonban, hogy halála előtt a király külön, ünnepélyesen is megújította ezt a Szűz Máriának tett országfelajánlást. A történetírás kétségtelenül akkor jár a legbiztosabb talajon, ha híven ragaszkodik a hitelesnek megismert forrásokhoz. Ez a ragaszkodás azonban a jelenkori, modemnek mondott szemléletben sajátos színezetet ölt. Mivel a Mária gyámsága alá helyezett országról az első, lejegyzett adatok Szent László király korába, közelebbről István szentté avatása előtt készült Nagy-legenda tanúsága szerint az 1077 - 1083-as évek közé tehetők, a kérdéssel legújabban foglalkozó kutatók, a Mária országa-eszme keletkezését Szent László uralkodása első hat esztendejének időpontjára helyezik. Ebből az időpontból ismeretesek ugyanis először olyan történeti események, melyek a tényszerű valósághoz, a gyakorlat hasznához kötik az eszme megszületését. Forrása is igen kézenfekvő: VH. Gergely pápa ugyanis kevéssel előbb, 1074-ben írt levelében felhívta az akkor uralkodó Salamon király figyelmét, hogy az első magyar király országát annak idején „Szent Péternek”, vagyis a római széknek ajánlotta fel, s ezt a tényt „az ország véneitől” is lehetett még ekkor tudni. (1) Megfeddi ezért Salamont, aki a német király segítségéért folyamodva már nem „rex”- ként - királyként -, hanem csak mint hűbéres vazallus „regulus”, királyka foglalta el újra trónját. Helyette maga a pápa kívánta a „Szent Péternek való felajánlást” érvényesíteni, és Salamon trónvesztése után Géza és László királyokat arra buzdította, nyilvánítsák kifejezettebben Róma iránti hűségüket. Tekintettel arra, hogy más országok felé Gergely pápa, aki elsőnek alázta meg IV. Henrik személyében a német császár Itália fölötti hűbérúri törekvéseit - ha nem is végső sikerrel -, kétségtelenül tanú jelét adta, hogy a római szék „lelki” hatalmát nem választja el mereven attól a gondolattól, hogy a keresztény királyok világi tekintetben is Róma hűbérurasága alá tartoznak. Eddig tartanak az ismert, történeti tények, melyeket a kutatás feltárt. De ehhez a racionalista módszerrel dolgozó, mai történetíró ezt a következtetést teszi hozzá: „Ezt számításba véve megérthető, hogy a VII. Gergely és n. Orbán hűbéri törekvéseivel szemben álló László és Kálmán király az uralkodása alatt fogalmazott Szent István legendákban elkendőztette a Szent Péternek való felajánlás tényét. A 172
