Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
László Gyula: Szent István és a honfoglalók
Szent István és a honfoglalók dés jó régen végbe ment már. Törzseinknek nemcsak krónikáinkban nincsen nyoma, de a régészeti anyagban sem, pedig ha élő lett volna törzsszervezetük igen régi különbségek lettek volna a jelzői! Törzs- szervezetük igen régi volta mellett tanúskodik Csallány Dezsőnek egy érdekes és eddig nem eléggé méltatott megfigyelése (17), az ugyanis, hogy a törzsneves falvaink mellett 60 esetben későavar-onogur temetőket találtak, klasszikus honfoglaláskorit egyet sem. Ez azt jelentené, hogy törzseink népe nem Árpád honfoglalásakor került hazánkba, hanem a megelőző magyar betelepedéskor. Talán ezért nem említik krónikáink. Mert az az érv, hogy mire Krónikáink leírásra kerültek volna, emlékük kiveszett a köztudatból, gyermeteg érv, hiszen emlékük mind a mai napig megvan faluneveinkben! A csatlakozott Kabar törzsek települése általában az Alföld északi peremére tehető. A törzsek kérdésével kapcsolatban már át is tértünk annak megbeszélésére, hogy kiket találtak Árpád magyarjai a Kárpát medencében? A krónikáink adatai szerint Árpád hadai itt szlávokat, bolgárokat és székelyeket találtak. Ez nagyjából meg is felelne a történeti képnek, de nem felel meg a régészetinek. Történeti részről is van kiegészítendő, nevezetesen Simonyi Dezső kimutatta, hogy a tarján (tarkán) törzs késő-avarkori (18), ugyanilyen korúnak tartják a várkonyt (uar-chion), de ezekről fentebb már szót kerítettünk a törzsek ono- gur-kori voltával kapcsolatban. Régészeti források alapján kimutattam, hogy 670-680 táján nagyon nagy tömegű nép árasztotta el a Kárpát -medencét. Három régészeti rétege van: az egyik a lomovátovi mű - veltséggel rokon, tehát Káma-menti, a másik (a griffes) belső- ázsiai, a harmadik, az uralkodó réteg kaukázusi (nyilván ez volt a névadó, vezetőréteg). Óriási temetőik vannak, több száz, de több ezer síros feltárásaink is vannak. Ez egymagában azt jelenti, hogy letelepült, földmíves-állattenyésztő nép voltak. Embertani jellegükben megjelennek a mongolok is. Embertan-kutatóink megfigyelései szerint a magyarságban lévő mongol elemek avar kori örökségek. (19) Márpedig valószínűtlen, hogy valami titokzatos hatalom pontosan a mongol elemeket őrizte volna meg Árpád magyarjainak megérkeztéig. Any- nyit jelent ez, hogy ez a nagyszámú onogur réteg megérte a honfoglalást és ötvöződött a kisebb számú honfoglalóval. Aligha vitatható, hogy az Árpádok hatalmi szervezete az itt talált népeket részben határvédelemre telepítette (pl. a székelyeket), részben földmívelésre fogta, szolgasorban tartotta. E szempontból sokat mondó, hogy Árpádkori okleveleink szolganevei—amennyiben nem keresztények — 15
