Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Wehli Tünde: Szent István kultusza a középkori magyarországi művészetben
Szent István kultusza István király élettörténetének az egyházias feldolgozása mellett, a László legenda kódexekben fennmaradt papi változatához és a falképekkel képviselt világias szinezetű, udvari-lovagi variánsához hasonlóan kialakulhatott az Anjou udvarban egy világiasabb elbeszélése is. Erre részben a Képes Krónika István történetének képeiből következtethetünk. Ez a kódex a király élettörténetének legteljesebb képi feldolgozását nyújtja. Bizonyára nem véletlen, hogy élete a legkime- rítőbben feldolgozottak közé tartozik. A képek festője mind a hagiog- rafikus, mind a világi-lovagi elbeszélés, mind a készítési kor egyházi és uralkodói igényeinek eleget tudott tenni. Egy zárt, kerek képsort alkotott. A ciklust egy hagiografikus ihletésű, a Hartvik legendára támaszkodó álmot, megjelenítő István születése kép (37. oldal) vezeti be, és egy sematikus István temetése kompozíció (46. oldal) zárja le. A kerettémák között helyezkednek el a történelmi tárgyú jelenetek. Az első kompozíciók - Koppány lefejezése (38. oldal). Gyula elfogatása (40. oldal) és Keán leverése (41. oldal) Istvánt a pogányokkal szemben védelmező, a területet gyarapító és kincsekkel is gazdagító, tehát mindenképpen az ország és a királyság boldogulásáért fáradozó, a harcokban tettlegesen is résztvevő, a Lászlóéhoz hasonló harcos lovagként jellemzi. Az óbudai egyház alapítása (42. oldal), az Imre herceg temetése hátterében a Vazul szemének kitolása melléktémával (44. oldal) és az ehhez szorosan kapcsolódó István menekülésre inti Szár László fiait, Andrást, Bélát és Leventét jelenettel (uo.) az egyházalapító és az ország sorsáért aggódó királyt mutatja be. (33) Az utóbbi képek módot adnak arra is, hogy az Anjouk magyarországi uralmának jogosságát is alátámasszák. A jelzettek mellett a jelenetek az interpretáció további lehetőségeit is kínálják. A jeleneteket váltogató álló alakos, többnyire lovagtípusú és ülőalakos maiestas formájú Szent István ábrázolások nemcsak ritmikusan tagolják a képsort, hanem a kódexekben hasznosított uralkodótípusok összességének alkalmazása útján olykor értelmezik vagy összegzik a képen elmondottakat. Szent István legendájának, élettörténetének e világiasabb színezetű feldolgozása nem talált kedvező fogadtatásra, illetve a lovagi kultúra virágkorában nem válhatott népszerűvé. István király képző- művészeti kultusza az emlékek alapján az egyházalapítás, az egy- házsszervezés és Magyarország Mária oltalmába ajánlása egyházi indíttatású témák ábrázolásában rögződött. 115
