Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)

II. Rész: Papnevelés Erdélyben 1753-tól 1848-ig - 2. Szakasz: A "papnevelde" alapítása és fejlődése

num praefuit, sponte libere ac benevole renunciavit, deinceps Deo unice animaeque suae vacaturus : ordinavit quator minoritás 134, subdia- conos 125, diaconos 129, presbiteros 100, summa ordinatorum per eundem 488. (Ezen év júniusában Óexc. B. Sztoyka Zsigmond Antal ezen püspökség püspöke, amelyet tíz éven keresztül vezetett Istenért és a lelkekért fáradozva, szabad akarattal lemondott : a kisebb rendeket 134-nek adta fel, szentelt 125 alszerpapot, 129 szerpapot és 100 papot.)1". Ezek a számok is jelzik 10 éves püspöki munkájának legfontosabb alkotását, a papnevelde létesítését. Egyházmegyéjében létrehozta azt az intézményt, amely az erdélyi katolikus életre a legnagyobb és legeredményesebb befolyással volt. Azóta ez az intézmény túlélt minden gáncsoskodást, „sorsa múltunk, jelenünk és jövőnk", legbensőségesebb összefüggésben és vonatkozásban van egyházi életünkkel.

Sztoyka Antal Zsigmond püspök nevét „korszakos alkotásai révén Erdély örök emlékezetében tartja".1 2

2. Szakasz

A papnevelde alapítása és fejlődése

1) Alapítási év

Papnevelő intézet alapításával már Klobusiczky Ferenc püspök is próbálkozott. Kinevezése után 1741. júl. 6-án levelet írt Kastal János gyula- fehérvári nagyprépostnak, amelyben arról érdeklődik, hogy van-e egyházmegyei szeminárium, s milyenek az anyagi körülmények, mert

1 Beke: i.m. 24.o.

2 Temesváry J.: Öt erdélyi pk. i.m. 277. o.

83