Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)
I. Rész: Előzmények 1753-IG - 2. Szakasz: Papnevelés Erdélyben a Trienti Zsinat után
1692. márc. 15-i nagyszebeni országgyűlés döntése alapján a református kézen lévő óvári templomot1. Az unitárius kézen lévő óvári — egykori domonkos — nagyiskolát is a jezsuitáknak juttatta1 2. Az országgyűlés utalt ugyan arra, hogy a katolikus ifjúság nevelésére csak olyan egyháziakat alkalmazzanak, kik a többi hitfelekezet előtt nem „gyanúsak" — kétségtelenül a „gyanúsak" alatt a jezsuitákat értették —-, de Lipót 1693. okt. 10-én mégis a jezsuitáknak adta vissza a kollégiumot. A jezsuiták 1698. nov. 17-én nyitották meg újra — 95 évi kényszerszünet után — akadémiájukat3. A most kezdődő időszak a jezsuita rend 1773-as feloszlatásáig a legnyugalmasabb. Az egyetem legmagasabb tudományszakát a teológia alkotta. A négy évre terjedő teológiai kurzus tárgyai a dogmatika, exegé- zis, kazuisztika s a polémia. A lingvisztikából a héber nyelvet karolták fel. A teológiai tanfolyamot a filozófia három évi tanulmányozása előzte meg logika, fizika és metafizika tárgyaival4. Az 1770-ben készült hivatalos jelentés szerint Kolozsváron az első betelepedésüktől kezdve 744 jezsuita tanár 20.487 ifjút tanított. A tanítványok közül többen lettek papok. így az iskola — megszakításaitól, üldöztetéseitől eltekintve —> pótolta a papi utánképzést is. A növendékek tanulási lehetőségét biztosította az iskola mellett működő szeminárium. Altorjai Apor István, erdélyi kincstárnok alapítványaival (30.000 frt + 8000 frt + 5000 frt.) fiúnevelő intézetet létesített. Apor külön kikötötte, hogy az összeg kamatjából elsősorban az erdélyi plébániákra készülő szegénysorsú papnövendékek és nemes ifjak részesüljenek ellátásban. „Az Aporianum Seminariumba fölveendő figyelmeztetendő, hogy a nevelőintézet célja olyan egyéneket nevelni, akik Erdélyben és kapcsolt részeiben istenadta tehetségeik szerint lelki tanítók lesznek, minélfogva a jelöltnek lehetőleg meg kell ígérnie, hogy egyházias életet folytat, sőt ha elöljárói jónak látták, föl kellett vennie az egyházi rendet..."5. Az itt tanult ifjú fölszentelése után három évig köteles volt Er1 Nicolae Albu: Istoria Invatamintului romanesc din Transilvania. Blaj. 1944. 247.0. 2 Gáldi László: Diákéleti munka a Ferenc József tudományegyetemen, in: Erdély magyar egyeteme i.m. 290.O. 3 Bisztray: i.m. 82.o. 4 Uo. 85.0. 5 Erdélyi Károly: i.m. 27.o. 71
