Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)
I. Rész: Előzmények 1753-IG - 2. Szakasz: Papnevelés Erdélyben a Trienti Zsinat után
A jezsuitákat Bocskay István fejedelem 1606. szeptember 7-én önhatalmúlag újból kitiltja1, és ezt az „articulus nélküli" kitiltást a katolikus főurak hiábavaló tiltakozása ellenére az 1607. június 10-24-e között tartott kolozsvári országgyűlés megerősítette. így fejeződött be a Caril- lo atya és társai által kezdeményezett habsburgpárti politika. A közhangulat a politikai csődért a jezsuitákat okolta, habár működésük, intézményeik, kultúrát közvetítő szerepük elévülhetetlen maradt1 2. A protestáns rendek azért nem nézték jó szemmel a jezsuita missziót, mert a katolikus területeken a híveket megerősítették. A protestánsok mindenfelé egyre nagyobb számban tértek vissza a katolikus egyházba, pl. Kolozsváron két év alatt 400, Nagyváradon 1000, a tanulók közül 60 lett katolikus3. A jezsuiták kitiltásával a kolozsvári katolikus nevelés egyelőre megszűnt, „mind az akadémiánknak, mind az iskolánknak, mind a Gergely pápa szemináriumának nyaka szakad"4, az ott történt „papképzés" egy időre befejeződött. Az alig 30 éves hivatalos jezsuita jelenlét az erdélyi katolikusság ellenállóképességét mégis any- nyira megerősítette5, hogy a vallásilag nagyobb nyomást kifejtő református fejedelmi korszakban is biztosította a megmaradást. A jezsuiták 1605-től hivatalosan iskolát nem vezethettek, de „megeresztett szakállal és bajusszal", álnév alatt, világi papnak öltözve („megyepap"-ként) megtalálták a módját, hogy Erdélyben tovább működjenek6. A paszto- rációs munka mellett gondjuk volt a papi utánpótlásra is. Pápai felhatalmazásuk volt arra, hogy azokat az ifjakat, akiket méltónak találtak a papságra, bárhol, bármikor, bármely püspökkel felszenteltethessék7. 1 Veszély: i.m. 306.O. 2 Jakó Klára: Az első kolozsvári egyetemi könyvtár története és állományának rekonstrukciója 1579-1604. Szeged 1991. 24-25.0. 3 Bíró V.: A Báthoriak kora. i. m. 55.o. 4 Apor: i.m. 51.0. 5 Török: i.m. 145.0. 6 Bíró V.: Bethlen Gábor és az erdélyi katolicizmus, i.m. 4.o. 7 Bochkor Mihály: Az erdélyi katolikus autonómia. Kvár. 1911.153.o. 55
