Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)

I. Rész: Előzmények 1753-IG - 2. Szakasz: Papnevelés Erdélyben a Trienti Zsinat után

vei fogadták meg, hogy egyházmegyés papok fognak maradni, azaz nem lesznek jezsuiták . A Szentszék „Horácz nunciuson keresztül utasította az uralkodóházat és a magyar püspököket", hogy Magyarország és Erdély területéről alkalmas növendékeket küldjenek, számuk 12-re mehet1 2. A kollégium igen pozitív hatással volt: egyrészt az ott tanuló növendékek új szellemben kiképezve tértek haza, másrészt a magyar szemináriumok őse és mintaképe lett. Majdnem mindegyikük alapítója, tanára, a nevezetes „restaurator" püspökök ezen intézet növendékei voltak3. Az intézetben rendesen 12 magyar növendék tartózkodott, köztük időnként erdélyiek is, kik hazatérésük után jeles szolgálatot tettek a katolikus egyház érdekében. Nem érdektelen bemutatni az alapítástól a jozefinista rendeletig tartó időszakra vontkozó rövid statisztikát a kollégiumban tanuló erdélyiekről:

1580 -1600 : 7,

1600 -1655 : 6,

1655-1700 : 2,

1700 -1782 : 6.4

Több nagynevű erdélyi püspök, jelentős papi személy került ki az Intézetből, mint Illyés András, Klobusitzky Ferenc, Batthyány Ignác és mások. A fennt említett személyeken kívül a Batthyáni-könyvtár K5 III.10. jegy alatt található Albumából még a következőket sorolhatnánk fel5: Tordai András (1652-ben ment a kollégiumba), Salbeck Károly (1752- ben lépett a kollégiumba), Járfás Demeter, Csiki Ferenc (1718-ban távozott), Komis Ferenc (1755-ben jött), Lengyelfalvi Orbán Ferenc (1767- ben lépett be), Haller Ferenc (1781-ben fejezte be tanulmányait), gyerő- monostori Kemény László (1752-ben lépett be), csikszentgyörgyi Cse- dő Mihály (1688-ban távozott), Boldizsár István (1644-ben távozott),

1 Mályusz: i.m. 104.O.

2 Fraknói: i.m. 210.O.

3 Faragó: i.m. 76.o.

4 Steinhuber Andreas: Geschichte des Kollegium Germanikum-Hungarikum in Rom. Freiburg 1906.I.kt.326. és 457.0. Il.kt. 121.o. és 317.o.

5 Beke: i.m. 8-10.o.

49