Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)
I. Rész: Előzmények 1753-IG - 2. Szakasz: Papnevelés Erdélyben a Trienti Zsinat után
Ián állt. A gyilkolást elrendelő királyt semmiféle tilalommal vagy egyházi büntetéssel nem sújtják. „... ez végső ítéletünk, abban az ügyben, hogy a néhai György barát váradi püspök és bíboros ... Ferdinánd római király által megöletett... Kijelentjük: ... semmiféle tilalommal vagy büntetéssel nem sújtjuk ... így ítélkezünk mi, Gyula, a katolikus egyház püspöke. Kelt Rómában, az Úr Jézus születésének 1555. esztendejében."1 Az ítélet részrehajló voltának kidomborításáért érdekességképpen megjegyzem, hogy alig 50 év múlva, nem ennyire megfontolt bíborosgyilkosságért a csíki katolikus népet, amikor püspök nélkül és kevés pappal volt ellátva, 100 éves „szerdai" böjttel büntették. A csíki nép még a XVIII. században is böjtölt szerdai napon. Conrad Mihály az 1764-es madéfalvi események után, mint a lázadókat vizsgáló bizottsági tag, Önéletírásában megjegyzi, hogy egyesek „anélkül, hogy tudnák miért, meg is tartják"1 2. Az erdélyi fejedelemség létrejöttének másik dátuma 1556. Az osztrák és a török uralom „két malomköve" között őrlődő kis ország rendei mindinkább meggyőződtek arról, hogy Ferdinánd uralkodása /1551- 1556/ végzetes csapásként nehezedik rájuk, és az ország megmentése érdekében 1556-ban visszahívják János Zsigmondot. Ekkor kellett távoznia a Ferdinánd által kinevezett és behozott Bornemisza Pál erdélyi püspöknek is. Öt éves megszakítás után a Szapolyaiak állama újraalakult, s ráadásul most már önmagától létezik3, amit sajnos a Szentszéknél nem vesznek tudomásul. Ez a hozzáállás is hozzájárult az erdélyi reformáció konszolidálásához. Az 1562-ben újból meginduló trienti zsinatra a meghívandók között szóba került Erdély külön képviselteté- se is4. IV.Piusz pápa megbízta Hosius nunciust, hogy intézkedjék az erdélyi fejedelem és képviseletének meghívásáról. Ferdinánd alig neszelte meg, azonnal tiltakozott, s elérte, hogy a zsinatra az összes keresztény fejedemlet meghívták, az erdélyit kivéve.5 Sajnos, a pápai diplo1 Barta Gábor: Vajon kié az ország? Bp.1988.194.o. 2 Conrad Mihály: Önéletírás, in: Erdély öröksége VlII.kt. i.m. 117.o. 3 Erdély története I.kt. i.m. 436.0. 4 Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római Szentszékkel. Ill.kt. Bp. 1903.103.O. 5 Fraknói: i.m. 104.O. 45
