Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)

I. Rész: Előzmények 1753-IG - 2. Szakasz: Papnevelés Erdélyben a Trienti Zsinat után

pezte magát. A falusi papság ismereteit egymástól, a fiatalabb az idősebbtől sajátította el.1

2.Szakasz

Papképzés Erdélyben a Trienti Zsinat után

1) A Trienti Zsinat a papnevelésről

A XVI.század a reformációnak, a reformtörekvéseknek, a nagy átalakulásoknak a százada. Nagy átalakuláson ment át a katolikus iskolázás, főképpen a papnevelés. Az iskola átalakulását a humanizmus mozdította elő, a papnevelést a trienti zsinat.1 2 Az új időszak mozgalmasságával, az egyházon belüli reformszükséglet reformációba torkol- lásával egyre inkább sürgetőbbé tette a korszerűbb papképzést. A legtöbb egyházmegyében az addigi „papképzés" is megszűnt. Európa- szerte a papság körében hiányosságok észlelhetők. Megfelelő lelki és szellemi felkészültség híján a klerikusok nem tudták kielégíteni a hívek elvárásait. Sokfelé képtelenek felvenni a versenyt a nagy lelkesedéssel tevékenykedő és felsőbb támogatást is élvező reformátorokkal szemben. A megindult reformációs áramlat nemcsak a cuius regio eius religio (akié a föld, azé a vallás)3 jogi elv érvényesülésével sodorta el a hívek tömegét a katolikus egyháztól, hanem a nagy paphiány is. Sokan

1 Mályusz: i.m. 35.o.

2 Dr. Faragó János: A Csanádi kisebb papnevelde története.Temesvár 1929. 65.0.

3 Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története II.kt.Bp.1984. 62.o.

40