Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)
Bevezetés
kájuk maradandó gyümölcse. Hiszen a hitet rajtuk keresztül kaptuk örökségül. Az erdélyi egyházmegyés papság életéről, mindennapjairól, a papi szemináriumunk belső életéről, kispapjaink küzdelmeiről keveset rögzítettek írásban az utókor számára. Még az egyházmegye történetének megírása is várat magára. Jó száz éve, az 1869-es egyházmegyei zsinaton pályadíjjal kecsegtetve próbáltak vállalkozókat toborozni ehhez. A nagy munka elmaradt, csak részletalkotások születtek. Miért? A történelem viharai közepette hitében és létében fenyegetett népet megőrizni igyekvő papságunk nem ért rá tudományos munkára. Szerény erői az elengedhetetlenül szükséges lelkipásztori munkában felmorzsolódtak. Gyöigy Lajos egyetemi ny.r. tanár 1941-ben, az újrainduló kolozsvári egyetem megnyitó beszédében tett megállapítása a katolikus papság sok évszázados múltjára is áll: „... a megaláztatás éveiben a mi szegény és szerény életünk egyik jellemvonása volt, hogy a sok tennivaló miatt nem értünk rá az üres szólamokra és a nagyhangú szólamok cicomáira. Tettekben éltünk, mindig csak a tetteket kerestük és erőszakoltuk."1 Kegyes kötelességemnek éreztem hát, hogy a papképzéssel kapcsolatos múltbeli eseményeket hiánypótlásul is képességeim szerint és a rendelkezésemre álló forrásanyagok segítségével előtárjam. Egyházam iránti szeretetemnek és az előttünk járók iránti kegyeletemnek szándékoztam jelét adni azáltal, hogy azokról a „névtelenekről" gyűjtögettem össze adatokat, akiknek életáldozata árán kapcsolódhattunk bele — mai papok és hívek — Krisztus egyházába. Az erdélyi papság tevékenységének és a helyi papnevelésnek évszázadokat átfogó története a rendkívüliséget hajszolok számára érdektelennek tűnhet, nekünk azonban „jelenünk jobb ismeretét, tárgyilagosabb szemléletét és a jövőért való küzdelem útjelzőit"1 2 jelenti. Az erdélyi egyháztörténelemnek ezen sajátos mozaikdarabja csakis a történelmi háttér ismeretében érthető meg igazán. Ezért tértem ki egyes egységeknél részletesebben is olyan történelmi eseményekre, 1 György Lajos: Erdély magyar egyeteme. Kvár. 1941.17.o. 2 Vö. Török József: „A lett és múlt dolgok emlékezése" Pázmány Péternél, in: Vigilia 1985.10. 775.0. 26
