Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)
Függelék
20. Ha valaki úgy érzi, hogy egészsége megfogyatkozott, hozza azonnal a rektor tudomására, hogy orvost lehessen hivatni és a bajt idejében orvosolni. Ha valaki súlyosan megbetegedett, mindenki imádkozzék érte, hogy Isten dicsőségére és a beteg üdvösségére e- lőbbi egészségét visszanyerje. A betegnek alkalmazkodnia kell az orvos előírásaihoz, mást gyógyszert az orvos tudta nélkül nem használhat. 21. Amely erényeket másokban észrevették, azokat törekedjenek maguk is gyakorolni. A szenvedélyeket, amelyeket másokban meglátnak, gondosan kerüljék, és ne mulasszák el az ilyesmit az elöljárók tudtára hozni a baj elkerülése céljából. A feljelentett ne keresse a feljelentőt, tudván azt, hogy az illető nem rossz indulatból járt el, hanem ő maga igyekezzék megszabadulni azoktól a hibáktól, amelyekkel vádolják. Belső világukat az elöljárók előtt őszintén tárják fel, és ha szükséges, kérjék ki tanácsukat. Ha valami kérést az elöljárók visszautasítanak, a növendékek ebbe nyugodjanak bele. Biztosak lehetnek ugyanis, hogy az elöljárók sok olyan indokot ismernek, amelyekről a növendékek nem tudhatnak. 22. A szerénység erényére, amelynek az a tulajdonsága, hogy úgy irányítja a külső cselekedteket, hogy Istennek és embernek kedves legyen, sok gondot fordítsanak a növendékek, nemcsak a nyilvános, de magán életükben is, a tantemekben, a hálószobákban, az iskolában, a templomban, a szórakozóhelyeken, járás és állás közben, ügyek intézésében, szent öltözetben, járásban kimérten, fegyelmezett beszédben, nem tettetett szeretedben, hogy mindenben megfeleljenek annak a hivatásnak, amelyre Isten hívott bennünket Krisztus szolgáivá és Isten titkainak sáfárává. 23. Aki a szeminárium törvényeit súlyosan megsértette és többszöri figyelmeztetés után sem javult meg, főképpen ha megfeledkezett az engedelmességről, amely pedig minden jól épült háznak legfőbb alapja, ha merev, makacs, szembeszegülő és elöljárójával (amit Isten mentsen meg!) durván bánik, miután a rektor az elöljárókkal tartott gyűlésen megtárgyalta, el kell távolítani, mint Krisztus kenyeréhez méltatlant, mint rothadó testrészt és ragályos betegségtől fertőzöttet, akiből a többiek számára veszély származik, és megfosztva a papi ruhától vissza kell küldeni a világba, melynek szelleme őt irányítja. 211
