Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)
Függelék
tartoznak, készségesen szót fogadjanak és hatáskörük alól semmilyen ürügy alatt ki ne vonják magukat. Ha mégis felmerülne ilyesmi ok, annak elégséges voltát az elöljáró döntse el. 5. Egymást testvéri szeretettel szeressék. Kerüljék tehát minazt, ami a másik lelkét keseríti: másnak gúnynevet adni, más nemzetségét vagy származását megvetóleg felhánytorgatni, szóval vagy cselekedettel mást kigűnyolni, testi fogyatékosságait, elkövetett hibáit szemére vetni. Még inkább kerülni kell a testi bántalmazást, mások vagyoni megkárosítását. A növendékek tartózkodjanak mindenféle szidalmazástól. Éljenek igazi békében és szeretetben, ahogyan az Úr szolgálatára hívott klerikusokhoz illik: egymásközt szent életformát éljenek. Akkor ismerik ugyanis, hogy Krisztus tanítványai vagyunk, ha szeretettel vagyunk egymás iránt. A tiszta szeretetből áradó jóság gyümölcseit Szent Pál bővebben kifejti az Első Korintusi Levél 13. fejezetében, amit mindenkinek ajánlunk, hogy gyakran olvassák és szívükbe véssék. 6. Miként az egymás iránti szeretet gyakorlása Krisztus igaz tanítványainak első és legfőbb ismertető jele, ez mindenkinek különleges kötelessége. Épp ezért szigorúan tilos a partikuláris barátság, amelyet egyesek vagy mások kizárásával folytatnak; valamint a nagyfokú bizalmasságok és bizalmas baráti összejövetelek, mert ezek sok rossznak forrásai. 7. A vallásos buzgóságnak közös és magán gyakorlatait illő szerénységgel és komolysággal, áhitatos buzgó lélekkel végezzék; a napirendben megállapított órában a székesegyházban vegyenek részt a szentmisén, négy negyed órát elmélkedésnek és lelkiismeretvizsgálatnak szenteljenek; szombati napon a spirituális által tartandó exortatión, vasár- és ünnepnapokon reggel az ünnepi szolgálaton a székesegyházban, délután vecsemyén és Jézus Szent Nevének litániáján szorgalmasan, különleges buzgósággal és gyümölcsözően vegyenek részt, szerénységet tanúsítván és minden szolgálatban az állásnak, ülésnek, térdelésnek szabályait pontosan betartván. A közös imákat végezzék komolysággal és szerényen, a magán imákat pedig halk hangon, feltűnés nélkül, úgy, hogy az a körülállókat ne zavarja. 8. A háládatosság kötelezettsége megkívánja, hogy akinek jótéteményeit élvezzük, azokról imádságainkban és jócselekedeteink felajánlá207
