Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)
III. Rész: Papnevelés Erdélyben 1848-tól 1918-ig - 4. Szakasz: Papnevelés Majláth Gusztáv Károly püspöksége idején
A modem szellem elérte a gimnáziumi tanulókat is. Az érvényesülésre való törekvés új szelleme nem kedvezett a hivatásoknak. Státusgimnáziumainkban virágoznak a kongregációk, csak éppen a „papi hivatással foglalkoznak keveset,... esetleg sanyarúsággal beszélnek a hivatásról"1. A jövőért aggódó papok és tanárok a korszellem ezen hivatást kikezdő áramlatával szemben a papnevelde jóhírének visszanyerését szeretnék elérni. Ennek módját abban látják, hogy az ott élő kispapok megelégedettséget sugározzanak kifelé és hogy a katolikus hírközlés reálisan tájékoztasson a szemináriumról1 2. A hivatások körül azonban nem teljesen kétségbeejtő a helyzet. A papság, mint mindig, túlnyomó részt a székelységből került ki. S ennek a népnek van egy „élénken kifejlett lelki tulajdonsága: az erős igazságérzet. Ez a gyakorlati életben megnyilvánul az önérzetben, amelyhez párosul a szerénység és érzékenység"3. Olyan tulajdonságok ezek, amelyet a papi hivatás megkíván, de az anyagias beállítottságú korszakban az érvényesülés szempontjából nem előnyösek. Épp ezért az erős igazságérzetű ifjak a papságra vállalkoztak. Azt sem hallgathatjuk el, hogy a századfordulón a szemináriumban volt bizonyos szellemi visszaesés."A hallgatók érdektelenebbek a szent tudományok iránt... a gimnáziumok hiányos latin tudással bocsájtják útra a növendékeket." hangzott a tanári kar panasza4. A püspök úgy rendelkezett, hogy ha a felvételi vizsgára jelentkező fiataloknál felfedezik az előrehaladás pozitív jeleit, még akkor is fel kell venni őket, ha a nyolcadik gimnáziumi év befejezése után az érettségin elbuktak5. A megváltozott társadalmi helyzet igényelte a papságra történő előkészítés változtatását is. XIII. Leo pápa „A papnevelésről és a papi méltóság illő viseléséről és gyakorlásáról" c., az olasz püspökökhöz írt körlevelének indításait Majláth püspök próbálja Erdélyben is alkalmazni. Előírja, hogy új, hasznos tanítási módszereket vegyenek igénybe, ne1. Közm. 1912. 3.SZ. 2.0. és 7. sz. 2.o. 2. Közm. 1912.15.sz. 4.o. 3. Közm. 1909.36.sz. 6.o. 4. Püspöki Levéltár 1087/1900.sz. 5. Uo. 177
