Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)

III. Rész: Papnevelés Erdélyben 1848-tól 1918-ig - 1. Szakasz: Papnevelés Erdélyben az 1848/49-es események után

kus papság szelleme vala megromolva"1, Wohlgemuth erdélyi kormányzó híres megállapítása a papnövendékekre is állt: a „szellemromlás" már a papneveldében elkezdődött. „Papnövendékeink míg a neveidéi életet a külső küzdelmekkel fel nem cserélték, hazafias érzületüknek azzal is kifejezést adtak, hogy nemzeti színű kollárét viseltek"1 2.

A papnövendékek közül többen a harc mezejére léptek. Bálint Ignác húsz évesként küzdötte végig a forradalmat. A „purifikáció" idején lépett papi pályára. Az atyhai születésű Bálint Károly harmadéves növendékpap korában honvédeskedett. A csiktusnádi Bartha Márton harmadéves teológus, mint honvéd 1849-ben Szászsebes mellett esett el. A csikszentmihályi Búzás Mihály Bem mellett küzdött, a 12. zászlóalj egyik tizedese volt. A mozgalom után lépett papi pályára3.

Kovács Miklós püspök 1849. nov. 11-re hívta vissza a papnövendékeket. A vár parancsnokának akadékoskodása miatt a visszajövő szemi- naristák csak nov. 19.-re tudtak bejönni a várba, mert „igazolványt" kívánt tőlük4.

Az előkészületi két filozófiai osztály nem indulhatott. A püspök megengedte az első filozófiai évet elvégzetteknek, hogy a teológiát megkezdhessék azzal a feltétellel, hogy a nyári szünidő alatt magánszorgalomból a második év tárgyaiból levizsgáznak5.

A teológián beindult új iskolai év igen szomorú hangulatban kezdődött. A kispapok száma megritkult. Nyilvántartásaik szüléikről szóló megjegyzési rovatában többnél szerepel az „-(-"(elhunyt) jel. A kispa- pokkal szemben a kormány részéről általános a bizalmatlanság. Wohlgemuth már 1849. szept. 18-án kiáltványt tett közzé, amelyben elrendelte, hogy „mindazok számadás alá vonassanak és megérdemelt bün1. Prokupek Sámuel - Bilinszky Lajos: Lönhárt Ferenc püspök élete. Nagyszeben 1894. 30.o.

2. P. Kozma Döme közlése, aki ezen időben ferences zárdában élt. in.: Közm. 1902. 6.SZ. 42.0.

3. Közm.1902.11.sz. 85.0.

4. Lásd Függelék X. Jellemző, hogy az Elöljárói Bizonyítvány még 1853-ban is szükséges volt.

5. Balogh I.: i.m. ll.o.

139