Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)

II. Rész: Papnevelés Erdélyben 1753-tól 1848-ig - 3. Szakasz: Papnevelés a jozefinizmus időszakában

együtt nevelődjön, „hisz ugyanazon egy szőlőben kell munkálkodni mindenkinek"1. A lelkipásztori igények a kiegyezés után még inkább fokozódtak. S amint az egyik ferences szimpatizáns írja: „missziószerű hivatásuknak Erdélyben igen kevés helyen élhetnek; de vannak a szerzet kezein tekintélyes parókiák, melyek szakavatott papot igényelnek". Tehát a ferences papoknak is alapos lelkipásztori képzettségre van szükségük1 2.

Ilyen igények között Gyulafehérváron újból beindult a ferences papképzés, de nem tartott sokáig mert „1875-ben a növendékeket Kolozsvárra viszik és házi neveléssel próbálkoznak,"3 ahol László Polikárp és Boga Konsztantin 6 növendékkel megkezdték az oktatást4. Fogarasy püspök csak azt kötötte ki, hogy a teológiai tantervhez ragaszkodjanak és hogy vizsgáikon egy-egy biztossal képviseltethesse magát. Majláth püspök erről a vizsgái megfigyelésről az 1925/26-os iskolai évben lemondott, de csakhamar visszaállt a régi gyakorlat.

A ferences teológiai intézet Kolozsvárról elég sokat vándorolt (Csík- somlyó -1883, Fogaras, Csíksomlyó - 1886 és Vajdahunyad - 1915), míg Vajdahunyadon megállapodott. Itt négy éves teológiai oktatásban részesítették a növendékeket egészen az 1948-as feloszlatásig5.

1 Püspöki Levéltár. 1415/1865 júl. 22.sz.

2 Egyházi és Iskolai Hetilap. Gyfvár. 1868. 3.sz. 18-20.O.

3 Boros: i.m. 164.o.

4 Boros: i.m. 242.0.

5 Boros: i.m. 243.o.

117