Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)
A Tanácsköztársaság és az egyház
A tanácsköztársaság és az egyház „...Oh balga ember! Mennyi várost porba dönt, sok templomot, sírt, a halottak szent helyét feldúlja és megássa ön-sírját vele..." Euripides A márciusi forradalom A háború által előidézett katasztrófa, a katonai összeomlás, és a Monarchia szétesésével járó megpróbáltatások a tagországokat rendkívül megviselték. 1919. január 11-én a Nemzeti Tanács végrehajtó bizottsága Károlyit egyhangúlag ideiglenes köztársasági elnökké választotta. Károlyi azonban hamarosan kudarcot vallott a bel- és a külpolitikában egyaránt. Jászi Oszkár így nyilatkozott Károlyi külpolitikai szerepléséről: „Az entente politika Janus-arcát én mindig tisztán láttam, s kezdettől fogva döbbenten kérdeztem: mikor fogja ábrázatának imperialista felét ellenünk fordítani, másik felének demokrata-pacifista mosolya helyett? E tekintetben Károlyinak kevesebb kételye volt: ő szinte mindaddig hitt az entente célkitűzései őszinteségében, amíg a saját testünkön nem tapasztaltuk ki a kapitalista üzletemberek minden hipokrízisét és elvte- lenségét."1 A belpolitika kézbentartása is egyre kilátástalanabbá vált: „Károlyi gróf a jelek szerint gyönge, egyre inkább enged a bolsevik elemeknek, melyeket csak akkor tudna kordában tartani, ha a szövetségesek kisebb egységeket küldenének Magyaror1 Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar feltámadás (Becs, 1920.8-9.o.) 87
