Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)
A háború vége
Az új kormány meglehetősen lojálisnak mutatkozott az udvar irányába. Szép számmal akadtak azonban, akik republikánus eszméket vallottak. Ez utóbbi tendencia a bolsevista propaganda következtében a katonaság körében terjedt leginkább. A király a bizonytalan külpolitikai háttér miatt nem tudott úrrá lenni a radikális pártok erősödő politikai nyugtalansága és forradalmi törekvései felett. Már október 22-én Meskó Zoltán képviselő azt javasolta a parlamentben, hogy válasszanak királyt. Juhász Nagy Sándor erre azt válaszolta, hogy majd a nemzet fogja eldönteni, hogy királyt akar-e vagy köztársaságot.6 Ez volt az első felszólalás a köztársaság államforma mellett, de ekkor még elvetették az indítványt és a hozzászólókat rendre utasították. Károlyi a minisztertanácsi ülésen kijelentette: „A radikális törekvésekre való tekintettel a perszonálunió kérdését veszélyes lenne nyíltan a programban megemlíteni, ezért csupán Magyarország teljes függetlenségét szabad hangoztatni. Őfelsége számára kijelentjük, hogy Őfelsége nekünk királyunk, s nincs kifogásunk ellene, hogy kívülünk más országnak is uralkodója legyen, de Magyarország teljes függetlenségének sérelme nélkül."7 A tömegek azonban az erős befolyásolás következtében egyre erőteljesebben követelték a köztársaságot. A kabinet tagjai csakhamar tisztában voltak vele, hogy a tömeg akaratával már nem sokáig tudnak szembeszállni. A vezetők választás előtt álltak, vagy lemondanak, vagy kérik felmentésüket a királynak tett eskü alól. Károlyi nem tudta visszatartani a király ellen fordult közvéleményt, így a király kénytelen volt feloldani a magyar kormányt az eskü alól. 1918. november 16-án feloszlatták a parlamentet és kikiáltották a köztársaságot. A Nemzeti Tanács úgy döntött, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásáig a Károlyi Mihály vezetése alatt álló „népkormány" gyakorolja az állami fóhatalmat.8 6 Károlyi Mihály: Egy egész világ ellen (Bp. Gondolat, 1935. 334.0.) 7 OL. K/27. min.tan.jkv. 63.es. 1918.X.31. * Hajdú Tibor: Károlyi Mihály (Bp. Kossuth, 1978. 291.o.) 79
