Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)
Erőfeszítések a béke megteremtéséért
körül magát, akik ebben a kérdésben támogatták. Az új külügyminiszter, Czernin 1917 januárjában a Monarchia helyzetét a következőképpen ítélte meg. „Nincsenek illúzióim. Övék (antanté) a végtelen óceán, övék öt világrész kimeríthetetlen tartaléka emberben és hadianyagban. A mi készleteink elfogynak, az övék soha. Őket táplálja Ázsia és Afrika. Bennünket sorvasztanak az elhanyagolt szociális és nemzetiségi bajok, viszályok. Sietnünk kell, az idő ellenünk dolgozik."” Sixtus pármai herceg, Zita királyné testvére a világháború elejétől fogva foglalkozott a Monarchiával kötendő különbéke gondolatával. Sixtus Franciaországban élt, de nagyon kedvelte Ausztriát. Már 1914. szeptember 15-én próbálta a Vatikán közvetítését kérni. Levélben fordult nővéréhez azzal a kérdéssel, hogyan tudna közreműködni abban, hogy a Monarchia elszakadjon Németországtól. Zita a bécsi nuncius közvetítésével küldte válaszát. Megnyugtatta testvérét, hogy Károllyal együtt mindketten osztják az ő nézetét, de pillanatnyilag olyan hatalmas befolyások érvényesülnek, hogy az elszakadásra gondolni sem lehet. Sixtus egyre nyugtalanítóbb híreket kapott Bécsból. Közben autóbaleset érte, és így hosszabb időt töltött Olaszországban gyógykezelés céljából. 1915. január 2-án régi nevelőjének, Travers abbénak a közvetítésével memorandumot juttatott el a Vatikánba. Ebben leírta, hogy milyen szálak fűzik őt Ausztriához, és látva a kialakulóban lévő tendenciákat: a bolsevizmus fenyegető terjedését, a románok és Olaszország küszöbön álló beavatkozását, felelősséget érez a Monarchia sorsa iránt. Azért gondolt vatikáni közvetítésre, mivel a pápai állam semlegességet élvez, és a szembenálló felek között csakis egy elfogulatlan állam vállalkozhat a béketárgyalások eredményes közvetítésére. Emellett Sixtus tisztában volt avval is, hogy XV. Benedek pápa személy szerint milyen nagy hangsúlyt fektet a béke újbóli helyreállítására. 20 20 Balassa Imre: A magyar királytragédia (Bp., 1930. 21.0.) 70
