Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)
Erőfeszítések a béke megteremtéséért
Csemoch János hercegprímást is egyre többen kérték, mind a Habsburg család tagjai, mind a magyar kormány vezetői, hogy keresse az alkalmat a királlyal való találkozásra, és tájékoztassa az uralkodót az egyre növekvekvő elégedetlenségről és kritikáról, amelyek egyenlőre jószándékúak, de már bizonyos forradalmi körökben is elhangzanak. A prímás kezdetben vonakodott a kellemetlen küldetéstől, aztán mégis felkereste a királyt Laxenburgban. A megbeszélésen elmondta a királynak, hogy megoszlanak a vélemények tevékenységének megítélésében. Az uralkodó megnyugtatta a hercegprímást, hogy ó nagyon bízik a közeli sikeres békekötésben, és akkor majd az emberek meglátják szándékának őszinteségét.1' Az udvar vezető emberei Ferenc József mellett hozzászoktak az uralkodó rideg, merev, tartózkodó magatartásához. Károly közvetlenebb magatartása nemtetszést váltott ki környezetéből. O már nem ragaszkodott a spanyol udvari etikett évszázados hagyományaihoz. Kezet fogott azzal akivel tárgyalt, leültette, sót előfordult, hogy még cigarettával is megkínálta. Ezt környezete megbotránkozva szemlélte, és ezt a szerintük túlzott leereszkedő magatartást Károly uralkodói gyengeségének tulajdonították, és a királyság intézményének szilárd alapjait veszélyeztetve látták. A veszély azonban nem ebben a barátságos magatartásban rejlett. Károly is tisztában volt vele, hogy a fő problémát a Monarchia belső struktúrájának avultsága jelenti. A nyugati országok mindegyikében a politikai erők öszevonására törekedtek, koalíciós kormányok alakultak. Csak nálunk maradt meg az ország túlnyomó többsége által meggyűlök munkapárti rendszer. A király a változás érdekében bizonyos választójogi reformokat igyekezett elfogadtatni a magyar parlamenttel. Ez az elgondolás azonban Tisza hívei részéről heves ellenállásba ütközött. A miniszterelnök „sötétbe ugrásnak" nevezte a választójog kiterjesztését. Az uralkodó osztályok szempontjából előnytelennek tartotta szélesebb tömegek bevonását a politikai életbe.17 18 A király nyíltan az ellenzék elképzelé17 Lépőid: im. 51 ,o. 18 Országgyűlési napló 1917.X.24. 68
