Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)
A magyar egyház a konszolidáció időszakában
ge, Slachta Margit vezetésével létrejött a Szociális Testvérek Társasága. A szociális egyesületek összefogására megalakult a Katolikus Akció, 1924-ben a Karitász szervezete kezdte meg Magyarországon tevékenységét, ami intézményes kereteket biztosított a szociális gondoskodásnak. Az egyre bizonytalanabbá és szélsőségesebbé váló időszakban a konzervatív katolikus politikusok és a püspökök fő célja a fennálló pozícióik megtartása és megerősítése volt. Az egyház előnyös helyzetének megőrzése és a jövőben megvalósítandó Habsburg restauráció érdekében a katolikus egyház vezetői harcoltak a különféle szélső- jobboldali náci és nyilas irányzatok ellen, és erőteljesen felléptek Horthy dinasztikus törekvései ellen is. Csernoch halála után6 ez utóbbiban jelentős szerepet játszott Serédi Jusztinián hercegprímás. Bár az országgyűlés a kormányzói jogkört 1937 júliusában kibővítette, Horthynak mégsem sikerült kormányzóságát örökletessé tennie.7 Amikor Szálasi Ferenc vezetése alatt a különböző nemzetiszocialista csoportok egyesültek és német támogatással egyre erősebb propagandát fejtettek ki, a püspöki kar szembehelyezkedett a szervezkedéssel, és felszólította a papokat, hogy semmiféle nyilas mozgalomban ne vegyenek részt és semmiképpen ne is támogassák. * * * Az első világháborút követő időszak magyar egyházpolitikájára, Csernoch János egyházkormányzati tevékenységére „ugyanaz" az átmentő és restauráló törekvés jellemző, ami megfigyelhető a Bethlen korszakban a kormány és az arisztokrácia politikai tevékenységében. Az egyház anyagi és személyi bázisának nagyarányú csökkenése, a nagybirtokrendszerben a korszerűtlen gazdálkodás miatt bekövetkező krízis ellenére, a prímás tevékenysége folytán mutatkozó stabilizálódás szilárd alapot szolgáltatott a harmincas évekre kibontakozó keresztény megújulási törekvéseknek. 6 1927. júl. 25. 7 Magyar Törvénytár: 1937:XIX.tc. (Bp. 1938.165.o.) 163
