Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)

A végkicsengés, avagy: Mi marad?

kor XIV. Benedek alatt a Breviárium és a Missale reformja került vitára, a végleges törlés sorsára kellett volna jutnia az apokrif kitaláláson alapuló ünnepnek. De a halál utolérte a pápát, mielőtt dicséretes szándékát tettre váltotta volna.

Ugyancsak a Protoevangelium Jacobi kitalálása Szűz Mária atyjának neve: Joachim. Polemizált ezzel már Ágoston (Contra Faustum 23, 9), I. Ince és a Decretum Gelasianum is. Szent Joachim ünnepét, melyet Keleten a VII. század utánra, Nyugaton a XV. századra teszik, ténylegesen már 1572-ben eltörölték, XV. Gergely sajnos újra előírta.

Ugyanígy van ez Szent Anna, „Jézus Krisztus nagyanyja" ünnepével, mint őt régóta így nevezik. XIII. Gergely 1584-ben az egész egyház számára elrendelte, XV. Gergely parancsolt ünnep rangjára emelte. A késői középkorban virágzik a Szent Anna-kultusz. A Szent Anna harmadmagával c. képek Annát Máriával és Jézussal ábrázo- ják. Az anyaság példaképének tekintették, az anyák, özvegyek, szegények, házasságok, a szülő asszonyok és sok más patrónájának. Anna esetében látható a legvilágosabban, hogyan ünnepeltek eszményképet egy név címén, hogyan alkot szentet magának a nép fantáziája, és az ősidő alakját, akinek nemegyszer csak a nevét — feltéve, ha ismert személy volt — vérrel és élettel tölti ki, utána pedig példaképként tiszteli. Azért mégsem szabad túl szigorúan ítéletet mondani a korábbi nemzedékek hite, hiszékenysége fölött. Mai érzékünk azonban berzenkedik az ellen, hogy szenteket alkosson azért, hogy aztán tisztelhesse őket. Józanul gondolkodunk Ne- pomuki Jánosról, aki a politika fogaskerekei közé került, hangozzon bármily magasztosan a gyónási titok patrónusának története. Ezekkel az ünnepekkel ugyanazt kellene tenni, amit rég megtettek számtalan olyan ereklyével, mint az Istenanya teje, Krisztus praeputiuma, az Úr Lázár sírjánál hullatott könnyei, vagyis néprajz- és történelemkutatókra hagyni őket. A hamis pénzt ma kíméletlenül kivonják a forgalomból.

Joggal állapítja meg W. Bauer: „Azoknak a keresztényeknek a számára, akik akkor, vallásuk alapításának korában éltek, az »előfeltételnélküliség« semmilyen szinten nem volt elfogadható. így hát mindaz belopakodott Jézus élettörténetébe, ami megnyerte tetszésüket, ami fennköltnek és üdvösnek tűnt számukra, vagy amit vallásos

77