Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)
Az apokrif apostolok cselekedetei - A Tamás-cselekedetek
A Tamás-cselekedetek Az egyetlen olyan „cselekedetek", amelyet teljes egészében tarthatunk a kezünkben, a Tamás-cselekedetek.41 Talán Edesszában íródott eredetileg szírül. A mű azt kívánja elbeszélni, amit Jézus halála után Tamás misszionáriusként Indiában tett és átélt, míg végül maga is vértanúhalált halt. A Tamás-cselekedetek lényegében egységes képet mutatnak, amelynek gnoszticizáló alaptendenciái félreismer- hetetlenek. Az a szír változat, amely ránk maradt, már sokat enyhített ezen. A korábbi szír szövegváltozatra visszanyúló görög fordítás ezért igen jelentős az eredeti szószerinti hangzásának rekonstruálása szempontjából. A katolikus tanhoz való alkalmazkodás és a gnosz- tikus tendenciák törlési hajlama semmi mást nem mutat, mint az apokrif „cselekedetek" épületes és szórakoztató irodalmának szokatlan közkedveltségét. Míg az Abgár-legenda (vö. később az apokrif levelek között Jézus és Abgár király levélváltása) Tamásra vezeti vissza Edessza misszi- onálását, a másik ősi tradíció úgy tudja, hogy az apostol Parthiát térítette. De a Tamás-cselekedetekben fogható számunkra legelőször az a legendás hagyomány, amely Tamást India apostolaként dicséri, miközben nem is ügyetlenül emleget olyan történelmi személyeket, mint Gundafor király. Az antik pénzek valóban bizonyítják, hogy ez a király a Kr. u. I. században élt. A „cselekedetek" szerzőjének gnosztikus alapfelfogása kétségtelen. Számos helyen túl egyértelműen üt át a gnosztikus megváltó-mítosz: a mennyei megváltó leteszi dicsőségét és emberalakban jelenik meg a gonosz hatalmaknak. Ezek vereséget szenvednek anélkül, hogy a Megváltót felismerték volna. Ő kiragadja a hívőket a Hadesből, azaz megszabadítja őket az anyagtól, a testiségtől. A Megváltó így valódi gnosztikus értelemben kalauz, pásztor, orvos és a hívek táplálója, forrásuk, nyugalmuk, menedékük. Nekik nyilatkoztatja ki magát, és ezzel elvezeti őket az önismeretre. Ezzel a gnózissal, azaz önismerettel ellátva immár képesek a gonosz hatalmak birodalmának átszelésére, és arra, hogy felmenjenek a mennybe. Ezek a nézetek teszik érthetővé azokat az elbeszéléseket is, amelyekben mindig újra felfedezhetők célzások gnosztikus motívumok-
