Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)

Apokrif evangéliumok - Gnosztikus evangéliumok

olyanokat, amelyek maguk nem is gnosztikus jelentésűek, sőt ortodox eredetűek — tiszteletre méltó koruk értékessé tesz számunkra. Ezek némelyikét szeretnénk most szemügyre venni.

„A pogány nem hal meg, hisz soha nem is élt, hogy meghalhatna. Aki eljutott az Igazság hitére, az az Életre jutott el, és abban a veszélyben forog, hogy meghal, mert él" (4). Már az a mondás: „hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat" (Mt 8, 22; Lk 9, 60) holtaknak nevezi az olyanokat, akik nem, vagy még nem jutottak el a hitre, ugyanakkor a Jn 4, 36 is megállapítja, hogy aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, és a halálból már átment az életre (Jn 5, 24; vö. 6, 47, 17, 3 stb.). Ugyanebből a terminológiából sarjad szövegünkben a figyelmeztetés, hogy vigyázni kell, mert csak az halhat meg, aki él. Csak aki már a természetfölötti élet birtokába jutott — mint például mi is —-, kerülhet abba a helyzetbe, hogy elveszíti azt. Pál apostol is hasonlóan fejezi ki magát a következő képben: „Aki áll, vigyázzon, el ne essen" (lKor 10, 12), mert csak az eshet el, aki áll. A kifejezés „aki eljutott az igazság hitére" emlékeztet a Zsid 10, 26-ban, az lTim 2, 4-ben, a 2Tlm 2, 25-ben és 3, 7-ben található „igazság ismerete" kifejezésre, ami a keresztségi megvilágosodást és a keresztségi hitvallást jelenti. Ez a terminológia számunkra utal arra a korra, amelyben a szöveg keletkezett.

A Fülöp-evangélium ezt megelőző szakasza (3) is rokon képeket használ: „Akik holt dolgokat örökölnek, maguk is holtak, és holtakat örökölnek. Akik azonban az élőt öröklik, maguk is élők, és öröklik mind az élőt, mind a holtat. A holtak semmit sem örökölnek. Hisz hogyan örökölhet halott? Ha halott örökli az élőt, az élő nem fog meghalni, a halott azonban annál inkább élni fog". Annak halála által, akit a halál nem tudott fogva tartani, és ezért az Élő (azaz Feltámadott) a neve, miénk a múlhatatlan örökség: az örök élet (vö. Zsid 9, 15; Tit 3, 7). A dolog itt is magától értetődő, magyarázata mélyebb értelmű, amit megkapunk: a halott nem lehet örökös, ezért tehát valójában nem is él, aki nem hisz, az halott. Nem örökli azt, amit Krisztus által örökölhetne, az életet. Valószínűleg kellett lennie egy ősi mondásnak, amely így hangzott: Halott nem örököse az élőnek. Az Apophthegmata Patrumban, a pusztai szerzetesatyák mondásaiban olvassuk (Cassianus 8), hogy valaha a puszta egyik barlangjában élt egy szerzetes, és eljöttek hozzá rokonai, hogy meg31