Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)

Apokrif evangéliumok - Szinoptikus típusú apokrif evangéliumok

aprócska, másfél évezredes öreg lap, amely egy pergament könyvből való, feltehetően amulettként használták. A görög szöveg Jézus Jeruzsálemben tartott egyik beszédének a végét tartalmazza, s ecseteli ennek következményét, Jézus összeütközését a templomtéren a farizeus főpappal. A szöveget szó szerint közöljük:

„Mielőtt igaztalant tenne, mindent ravaszul kieszel. Vigyázzatok, nehogy ugyanúgy járjatok, mint ők. Mert a gonosz emberek nemcsak akkor kapják meg (megérdemelt) bérüket, amíg az élők között vannak, hanem (odaát) is büntetést és sok kínt kell elviselniük. És ő vette őket (a tanítványokat), és bevezette a tisztaság helyére, és körüljárt a templomtéren. Akkor odalépett hozzá a farizeus főpap, név szerint Lévi, és így szólt az Üdvözítőhöz: Ki engedte meg neked, hogy így ahogy vagy, fürdés nélkül lépj a tisztulás helyére, és megszemléld a szent tárgyakat? Tanítványaid pedig még a lábukat sem mosták meg. Te meg még tisztátalanabból taposod ezt a templomteret, a tiszta helyet, amelyre fürdetlenül és ruha váltása nélkül senki sem lép, és nem merészeli megszemlélni a szent eszközöket. Az Üdvözítő azon a helyen megállt tanítványaival együtt és ezt felelte neki: Mondd csak, hiszen te is a templomban vagy, te tiszta vagy? Ez akkor ezt válaszolta neki: Én tiszta vagyok, mert megfürödtem Dávid tavában, az egyik lépcsőn lementem, a másikon feljöttem, fehér és tiszta ruhát öltöttem, csak akkor jöttem ide és szemléltem meg a szent dolgokat. Az Üdvözítő felelt neki és mondta: »Jaj nektek, vakoknak, akik nem láttok!« Te megfürödtél ebben az állóvízben, amelyben naponta kutyák és sertések hemperegnek, és lemostad magadat, kívül a bőrödet bedörzsölted, ahogyan a kéjnők és fuvolás lányok kenik magukat, fürödnek, bedörzsölik és festik magukat, hogy a férfiak megkívánják őket, belül azonban tele vannak skorpiókkal és gonoszsággal. Én azonban és tanítványaim, akiket te für- detleneknek nevezel, megfürödtünk az örök élet vizében, amely fentről jön... de jaj azoknak..."6

Az elbeszélés történetiségével kapcsolatosan felmerült kétségeket Joachim Jeremias oszlatta el és azt is bebizonyította, hogy a szerző kitűnően ismeri a jeruzsálemi templomot és rituáléját. További, a hitelességet alátámasztó tény, hogy Jézusra valóban jellemző volt a farizeusi képmutatással szembeni éles állásfoglalás. Egyébként még a Mk 7, 1-23-ra is emlékeztet.

13