Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
94 §. 115. A' határozatoknak egybe illeszthetőségében, vagy valóképp egyesítettségökben áll a’ lehelő, vagy lévő dolgoknak azonsága (Identitas positiva). Az egybeilleszthető, vagy egybe illesz— tetett határazatok eggy azon dolgot tesznek (idem ens) A’ dolgok’ azonsága tehát a’ két értelmeknek azonságával nem mind eggy: Az érzék, okosság, és állat határozatok egyseillesztetve teszik az embert,'az ember’ azonságát: de azonban az érzék, okosság és állat nem ugyan azon értelmek. A’ határazatok’ egybe iileszthetetlensége , egymással elien- mondássok, teszi a’ dolgok’kiilömbségét (distinctionem positivam) Azok, mellyeknek határazati ellenkezők, egybe illeszthetetlenek, különb dolgot tesznek: mert az ellenkező határazatok eggyütt ugyan nem lehetnek, de egvmáskivii! lehetnek,’s más dolgot tesznek. Az érzéki oktalan állatok az érzéki okos állatokkal eggy azon dolgot nem tehetnek de különbet, barmot, tesznek. Az ember és barom nem azon, hanem külömb dolog. Határaza- taiknak egybe-illesztheletlensége a’ külömbség. §. 116. Az olly határozatok, mellyek magokban ugyan a’ dolgokban eggyütt vannak; de észre vetetlenül; de észre vehetöleg is eggyütt lehetnek ; a’ dolgot valóképp különbbé nem teszik: p. o. az okosság a’ kisdedekben is eggyütt van az ö érzékiségökkel és állatságokkal észrevetetlenül ; de észrevehctöleg is eggyütt lehet; azért a’ kisdedek is nem mások, hanem azon emberek. Az olly határozatok is, mellyek esetiképp a’ dolgokban eggyütt vannak, de nem szükségképp, a’ dolgokat különbekké nem teszik belsőképp, hanem csak külsőképp; állapottyokra, millyenségökre nézve: p. °* A’lett Philosophus gazdag, az Öreg ember is azon ember, a ki volt magában, csak képestleg különb. —
