Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
79 állapotok, módosulatok, képestségek foglaltatnak ? Ha pedig kitudta ezeket szétvevegetve, új értelmekké alkotgatva: hogy érzékiségére ö a’nemélo, a’ tulajdonképp élő, és önként mozgó világoknak eggyik jeles tagja; eszességére nézve pedig az egész világ az ö bélátása, hatalma alávettetett, a5 szabadság , erkölcsi méltóság, az Ö része ; halhatatlanság sorsa, véghetetlenség az ö határa, ’s rendeltetése ; mellyeknek egész tudományok, Anthro- pologia, Psychologia, Physica, Ethica, ’s a’ t. tárgyaik, nem bovíti-e az ö esméreteit? Tekéntsünk a’ Mathematikára is: e’ kitételből: egy pontól a’ másikhoz egy vonatot húzhatni; valamelly tért legalább három egyenes oldalakkal keríthetni bé; a’ kereknek minden pontyai a’ középsőtől egyenlő távulságra esnek , ’s t. e’ féle: hány különbnél különb, új, fontos, mély esméreteket fejthetni ki? Ezek is nem egész tudományoknak ok-fejei-e? S’ mivel a’ szétvételü Ítéletek valóságos közönségesek , és szükségesek, bizonyosok, mellyekkel éppen a’ Metaphysikának van dolga, a’ szétvételü Ítélet— leknek nincsenek-e reá nézve különös hasznai, és szükségei ? §. 96. Csalatkozott tehát Hume Dávid állítván: hogy a’ Malhematikusok először tudományaik’ tárgyait képzelve költik riézhetöleg; azutánn a’ kielégítő okság’segítségével elhatározzák, mik illyenek liozzájok az ellenmondási valóságokból, mik se; de tárgyaik képzelteitek lévén, egész tudománnyaik is valótlan. Csalatkozott mondám: mert tárgyaik rész szerént tapasztalásiak, rész szerént elvonttr széttételii, szükségképp valóságok. — Csalatkozott Kánt Immanuel is, ki a’ Mathematikai tárgyakat azzal igyekezett megmenteni képzetségöktöl, hogy szükségképp való mindaz a’ mi nézhető, tapasztalható; a’ nézhetöség, tapasztalhatás pedig
