Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

39

kéntelen vagyok azon embert, házat, fát ’s a’ t. valónak, igazinak tartani; az embert háznak, a’ házat fának tartanom lehetetlen. Azon ellenvetésre, hogy más szemek az embert háznak, vagy az embert fejetlennek, a’ házat falatlannak is láthatnák; én semmit meg nem háborodom; ha azon embert más háznak mondja is, én semmit se kétlem, meggyőződve maradok eránta, hogy ő nem ház. Ezen kéntetésemnek, ’s háboríthatatlan meggyőződésemnek szükség kielégítő okának lenni; ez más nem lehet, mint lelkem’ esméretének a’ tárgy’ valósága, ’s ollyansága által elhatároztatása. A’ ki ezt einem esmérné, vagy érzéki állat, vagy emberi lélek nem volna, vagy buta ember volna.

§. 51. De vallyon külső érzékeink úgy tudó- sítnak-e tárgyaikról, mint ezek magokban vannak : E’ határozatlan kérdésre határozattan nem felelhetni. Vagy azt kérdeni 1) Úgy tudósíttanak- e külső érzékeink mint mindeggyike’k (i n d i vidua 1 i t e r) vannak ? Erre felellyük: miképp’ vannak mindeggyikök különösen, erre a’ mi véges érzékiségünk ki nem terjedhet; azt csak' a’ végtelen értelem foghattya fel: mert számtalanok; de nem is szükség annak mindeggyikökre kiterjednie: mert elég tudnunk, hogyan vannak közönségesen, és szükségképp. 2) Vagy azt kérdeni: mind arról tudósítanak-e külső érzékeink a’ mik tárgyaikban vannak közönségesen ? Erre meg’ felellyük : A’ mik a’ tárgyaikban vannak közönségesen , tudósítanak erántok külső érzékeink, mennyire azok reánk köz— vetetlenül vagy közvetve bényomatot tesznek; így tudjuk p. o. mi a’ kenyér érzékeink által; de mine- mü alkotó részekből állyanak? hogy’ kapcsoltattak ezek öszve? nem tudjuk; mert bényomataik nélkül szűkölködünk. 5) Vagy azt kérdeni: érzékeink úgy tudósítanak-e mint az ő tárgyaik ő nálok nélkül is, tőlök függetlenül is, vannak ? Erre meg’felel-