Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
ban mindenek szoros öszveknpcsoltalásban vannak eggymással: mint okok és okozatok, mint eszközök és czélok, eggyikökre tékát az Isten gondot nem viselhet úgy, hogy a’ másikokat gondján kívül ejtse. 5) A’ köz czélt csak köz eggyüvé munkálkodással érhetni el; a’ világ czéllya tehát elérhetetlen maradna, ha az Isteni gondviselés mindenekre ki nem terjedne. Az okos állatokban is az Isteni gondviselés nem csak a’ nagyokkal, főbbekkel foglalatoskodik; hanem minnyájókkal, a’ legalább valókkal, legkissebbekkel is; mert .1) az Isten mindeneket tud, mindeneket megtehet, ’s mindeneket szeret: mindeneket tehát megtarthat, megőrizhet, igazgathat; meg is tart, őriz, igazgat tehát. 2) Az Isten előtt nincs Nagy, FŐ , Ur, gazdag, és kicsin , alacson, szolga, szegény: hanem csak az ö képes teremtménye: minnyájan részesek tehát gondviselésében. 5) Azok, kik alacsonyoknak, csekélyeknek, ’s a’ t. tartatnak: mint a’ szolgák jföldmívelök, kézmívesek, ’s a’t. valóbaaszintúgy szükségesek mint az Urak, Gazdagok ’s a’ t. világunk’ állapottyára , ’s jólléteiére : a’szükségeseket pedig az Isten el nem mellőzheti gongviselésében. 4) Az erkölcsi tökélletesiilésre, ’s boldogulásra szint olly képesek az alacsonyok, szolgák, szegények, mint a’Nagyok, Urak, gazdagok; tehát eggyaránt részt is vesznek az Isteni Gondviselésben. 5) A’ rosszakat is fenntartya az Isten, igazgattya, jó útra térítgeti: feltámaszlya reajok .is a’ napot, és essot ád telkeikre. §. 272. A’ közönséges és különös Gondviselés: 1) Legtökélletesebb: mivel csak olly intézeteket tészen, mellyek czélra valók; úgy határozza el az eseteket, mint a’ legfőbb jó végett alkalmatosak. 2) GsaihutatJhui: minden, a’ mit rendel, mégis 21-*
