Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

505

tése, ’s boldogítása. V éghetetlen tökélletességiriek, és jóságának kijelentésihez illetlen volt volna, az Ö véges, üdéig tartandó tökélletesítésöket, és boldogulássokat tárgyozni: tehát az Isten e’ világ’ teremtésével az ö eszes okos teremtményinek erkölcsi tökélletesítésöket és örök boldogságokat czélozta: a’ mi mind a’ végnélkül Szent valóságához, mind az eszes, okos , szabad akaratú teremtményinek méltóságához, igen illendő.

262. Az emberek különösen az eszes és szabad akaratú teremtményeknek eggyik nemét teszik: az Ő erkölcsi tökélletességök, és boldogítás- sok volt tehát az Istennek e’ világ’ teremtésével végczéllya; következőképp: az embereknek vég- czéllya az erkölcsi tökélletesülés , és örök boldogság. Az emberek az Istennek véghetetlen tökéllelessé- geit elesmérhetik, kiárasztott jóságát elfogadkat- tyák, magokat azok szerént tökélletesíthetik is, é$ boldogíthaltyák is: mert magokban halár nélkül tökélletesülhetök, és véghetetlen boldogságra vágyódok. Az oktalan állatok az Isteni jóságat elfo- gadhattyák ugyan, de einem esmérhetik, magokat nem tökélletesíthetik, se örökre nem boldo- gíthattyák; az Isten végczéllyának csak annyira felelnek meg: mennyire az emberek’ hasznára szolgálnak, őket tökélletesítik és boJdogíttyák; ’s ez által közvetve az Isten czéllya, az emberek’ tökéi— létesítése. és boldogítása , véghetetlen tökélletes- seginek, és jóságának kijelentése, bennek is végbe inegyen. Ezen Isteni véghetetlen tökélletességek , és vegnéíkül-való jóság, és szeretet’ elesmérése teszi az Isten’ dicsőségét, ’s erre nézve mondatott az Isten’ dicsősége e’ világ’ teremtésének ÍÖ vég czéilyánok is,

§. 265. Ok nélkül vetni itt ellen: ha az Isten tökéiletességinek kijelentése végett teremtette vob-