Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
500 Jjj. 256. A’ világ eggyes részekből öszvelett egész; minden öszvetett pedig kezdődött; tehát a’ a’ világ is kezdődött; de a’ világ’ minden eggyes részecskéji is kezdődtek: mert csak eggyetlen eggy lehet kezdet nélkül, a’ végnélkül-való,a’ szükségképp változhatatlanul való, az Isten; de a’világ’ részecskéji nem végnélkül, nem szükségképp , nem változhatatlanul valók: mert üszvetettek; tehát a’ világ’ minden eggyes részecskéji is kezdődtek. A’ kezdodttek valamikor nem voltak, csak lehetőképp voltak; azért a’ világ, és annak minden részecskéji valaha nem voltak, csak lehetőképp valók voltának: tehát a’ lehetőségből hozattak ki kielégítő okok - tói, az Istentől, a’ világ, és annak minden részecskéji a’ léteire; a’ lehetőségből a’ léteire kihozatás, teremtés: tehát a’ világ’, és annak minden eggyes részei teremtéssel kezdődtek, lettek. Az Istennek tehát fo munkája a’ világnak, ’s annak minden eggyes részecskéjinek, teremtése. §. 257. Innét következik: hogy 1) Az Isten e’ világát semmi matériából se teremtette : mert mindenek a’ világ’ eredetével kezdődtek; nem lehetett tehát semmi , a’ miből, mint matériájából, kezdődhetett volna a’ világ. 2) Az Isten e’ világot minden segítség nélkül teremtette: mert mindenek, az Istenen kiviil, e’világgal kezdődtek , nem lehetett tehát semmi is, kinek vagy minek segítségével kezdődött volna a’ világ. 3) A’ világ nem teremtetett öröktől fogva: mert kezdődött; a’ minek kezdete van, az nem lehet öröktől fogva. Az iido a’dolgokkal és a’változókkal kezdődik, de a’ világ’teremtése előtt nem voltak dolgok változások: a’ világ’ teremtésével, lettek a’dolgok, és változások; az Ö lehetösegökböl a’ léteire átmenete- lölékel lőtt az üdö , az egymás utánn létei’ sora. 4) A* világ nem Istenből kifolyással eredett: mert
