Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
pénzt vagy alkalmatosságát ne ni "adhat az ollyra, a3 mit tucl, hogy vesztire lehetne; tehát a5 Jóisten Se adhat az embereknek szabad akaratot, mellyvesztökre lehet: mert nagy aZ Anya és Isten között is a’ különbség: a’ leánj^ ellehet a’ veszedelmes alkalmatosság nélkül; az ember szabad akarat nélkül nemi A’ veszedelmes alkalmatosság magában rósz, ’s jót nem szülhet; a’ szabad akarat magában jó és jót szülhet; az Anya, ha leánya megesik, ezt jóvá nem teheti; az Isten a’ vétkes embert megtérítheti. Az anya leánya jó nevelésére szorosan köteles; az Isten az ember eránt semmire se köteles^ Azt is híjába mondja: ha az Isten szabad akarat-adásával velünk jót akart volna tenni, úgy kellett volna azt adnia, hogy avval lehetetlen volt volna vissza élni: p. o. ollyanoknak, kikről tudta, hogy avval vissza nem élnek, vagy ha vissza élnek is, de hibájikat ismét helyre hozandjak: Mert: tehette volna ezt az Isten , megengedem, ha akarhatta volna; de köz czéllyára nézve nem akarhatta: mert minden lehetőkre ki nem áraszthatta volna e képpen véghetetlen jóságát. Véghetetlen jóságát kiáraszthatta e volna azokra, kiket előre tudott, hogy szabad akarattyokkal vissza élendenekj, és hibájokat helyre nem hozandjak, ha őket a lé-* vök' számából kizárta volna? Ezt, hogy ki nem zárta, jóságának minden sérelme nélkül tehette: valamint a’ Fejedelem, habár a’ hivatalokkal visz - sza élhetökket szolgálattyábúl ki nem zárja is, mind azonáltal jó marad; úgy az Isten is, hogy a’szabad akarattyokkal vissza élhetöket az élők’ számából ki nem zárja, azért jó marad; a’ Fejedelem ugyan csak vissza élhetésöket tudhatta tisztyeinek, nem pedig vissza élésöket is: de az Isten is az emberek’ viszza élését csak vissza élhetésökbol tudja és tudhattya. 2D7
