Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

lag einem lehet, ’sczélerányosok is; az Isten jóságával nem ellenkezhetnek.

A’ belső erkölcsi rosszak, a’ vétkek, se ellenkezhetnek az Isten’ jóságával: mert 1) azokat is lehetetlen volt az Istennek lehetetlenekké tenni : azok az emberi értelem’ határozottságából,a’ szabadakaratból, és az erkölcsi törvényből szármoz- nak: de az ember csak határozott értelmű lehetett, határtalan értelmű, Isten, nem lehetett; szabad akarat nélkül se lehetett el az ember; másképp mivoltától fosztatott volna-meg; a’ szabad akaratnak pedig tulajdona , hogy az ember jóra is roszra is magát elhatározhassa. Erkölcsi törvény nélkül se lehetett-el: mert éppen, mivel határozott értelmű, szükség volt néki a’ jót kimutatni ’s a’rosszat is ; ’s mivel szabad akarátu: szükség volt a’ jótétellel jólléteit, a’ rosszal rósz kö- vetkezetet öszvekapcsolni; hogy magát a’ jóra határozza el, a’ rossztól pedig távozzék. Ebben áll pedig az erkölcsi törvény. Ha az embert úgy teremtette volna, hogy roszra ne vetemedhessek, azaz: szabad akarat nélkül: oda lett volna annak erkölcsi méltósága, becse, és jutalomra érdemessége; eggyenlö lett volna a’ barmokhoz, mellyek át nem hághattyák ugyan belső törvényöket; szükségképp hasznot-hajtok; de érdem, és jutalomra méltóság nélkül. 2) Csak úgy ellenkezhetetnének a’ vétkek az Isteni jósággal, ha azokat meg nem tiltotta, meg nem akadályoztatta volna minden lehetöképen: de megtiltotta belső és külső jelentésivel; akadályoztattya is : rósz következeteket kapcsolván velek öszve , nem csak ollyakat, mel- Jyek azokból természetiképp folynak, hanem ol- jyakat is, mellyek a’ törvénynek és töryény-szer- zönek tekéntetben-tartására kívántainak; azaz: nem csak természeti, hanem szerzésl>élieke(, is