Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
28 azoknak okfeje, de nem kútfeje: belőle magánkívül, a’ mástól valókat, változókat semmiképpi se tudhatni meg. A’ főkitételek se kútfők esmeré-- tink’ szerezhetésére, hanem vezérek azoknak igazaknak tarlhatására; olly közönséges esméretek , mellyeket igazaknak tartat lelkiinkesmérete közve- letlenül, és ellenállhatatlanul. Abból p. o. hogjr semmi sincsen kielégítő ok nélkül, azok, a' mik vannak, történnek, még ki nem tudhatok. Szükség tehát esméretink’ kútfejeinek, a’lelkünk* esmérete, ’s a’ foki tételeken kivül lenniek. 59. Esméretink’ kútfeje 1) Énünk se lehet: ez ugyan minden esméretinknek magán viselője, közönséges feltétele, ’s tükre némünemü- képpen; de nem kútfeje: mint testünk magán viseli ugyan minden látásunkat, de nem Ő adja látásunkat; mint szemünk szükséges feltétel a’ nézésre, de magán kivül van az ö nézni valója. A’ messzelátó csőnek tükrében szükség ugyan a’ csillagoknak elöterjesztetniek; de nem a’ tükör teszi az előterjesztést, ’s t. e’f. 2) A z ál tál lányosán való se lehet: mert ez esméretinknek vég, de nem kezdeti pontya. Az általlyánosan valóból minden feltételesen valókat lehetetlen szükségképp kihozni, ’s megesmértetni, valamint egy elvontt ideából minden öszvetett tárgyokat meg nem érthetni. Természetünk’ rendi ellen való is: mert az eggyes tapasztalásokból terjedünk-ki a’ közönséges esméretekre; nem a’ közönségesekből az egyesek’ esméretére. A’ kinek előre eggyes esmé- reti nincsenek, közönségesek nem lehetnek. Azért mind Fichte, ki Énünkből és nem énünkből akarta e’ világot öszvealkotni; mind Schelling, ki az általlyá- ban valóból, és nem átallyan valóból,semmiből akarta esméretink’ igazságát megbizonjütani; a’ lehetetlent lehetővé akarván tenni, magokat is, másokat is
