Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
270 val ugyan-azon légyen. Akár melly hív, tökéi leles kép se eggyezhet eredeti tárgyával el annyira meg, hogy vele ugyan azon lehessen, és ha egészen meg- eggyezhetne, igazi kép nem lehetne; azon eggy lenne, kép nem volna. A’ tiszta tükör bizonnyal az eredeti tárgyat, híven tökélletesen lemásollya, mind azon által az máso lat nem eredetiség. Csalhatatlan jelek is különböztetik az Istent, és gon- dolattyát, mellyel engem gondolt, én tőlem , az Ö öröktől fogva gondollt és üdovel lett képétől; lelke m^ esmérete bizonyossá tesz, hogy az Istennek niássa lévén is bár, azért vele ugyan az nem vagyok, ’s hogy én az ö állattyán kiviil való állat vagyok, mu tatty a a’ szoros határom , mellyben én vagyok hozzá képest. Az Isten tudja, gondollya, tulajdon- kép nézi az emberek’ gonosz tetteit is, gyengeségeit is: de nem cselekedheti, nem szenvedheti; azért azok nem is övéi, hanem az embereké. Innét mindazonáltal nem következik, hogy az Isten gondolati tehát nem igazak; hanem csak az következik, hogy tárgyaikkal nem ugyan azonok: úgy volnának nem igazak , ha ugyan azonok volnának. 5) Ezen fundamentom se állhat meg, mellyen épül az egész Pantheismus : A=A.; ha az első A. annyit? tesz, mint a’ tárgy, a’ dolog, a’ valóság; a’ másik A. meg’ annyit: mint a’ Subiectum gondolat, észkép (Ideale); ’s mivel az első A. a’ második A.val eggyenlo , tehát a’tárgy is a’ subie- clumával, a’gondoíattyával ugyan azon; hamis a’ kihozat. Mert hamis, költött, és önkényes értelme ez ama’kitételnek: A=A. Ennek valóságos, igazi elhatározott ertelme ez: minden dolog magával, értelmével eggyenlo, ugyanazon: úgymint: Ember = Ember; vagy is: Embei =érzéki okos állat. Az ember ugyan az a’ mi az ember, ugyan annyi mint okos állat. Melly nagy ezek között a’ különbség: Az
