Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
266 eszünk arra is nem különben kéntel, hogy a* vég- nélkül-való van a’ végesekre , és mástól valókra nézve: és így bogy van Isten. Ha bár tehát az Istent nem nézhettyiik, nem láthattyuk is, mindazonáltal tudhattyuk, és létele eránt megbizonyod- hatunk. §. 231. Az 1st en’ tula] dónság’i n ak fun- damentoma az ö végnélkül-valósága : a’ végnélkül valóban minden lehetséges valóságok megvannak szükségképen; a’ valóságoknak pedig megléte teszi pedig valamelly tárgynak tökélíetességét azon mértékben, jelességben, mellyben azok benne megvannak ; mivel tehát végnélkül való az Isten, a’ valóságok is benne végnélkül megvannak, az az legtökelletesebb valóság; és így tökélíetességét megtudjuk, ha azonfo valóságokat, mellyek tulajdoni, megtudjuk. De azokat csak szétfejtegetve, elvon- va, és együvé fogván tudhattyuk meg: mivel vég- hetetlenek, egészen megnem foghattyuk ; ’s mivel értelmiinkhez képest foghattyuk csak fel, némü némii emberiképség ( anthropoformismus*) ragad azokhoz: mellyet is elkeli töllök gondolatunkkal választanunk, hogy tiszták és igazak legyenek: ez úgy mehet végbe, ha azokat, a’ mik a’ testiképp lévőknek tulajdoni, tőle megtagadjuk, a’ mik lelkűnknek tulajdoni, róla csak jelesen és.tettében, minden hijány nélkül, gondollyuk. Az Istennek tulajdonsági magára, értőségére és akarattyára nézve tűnnek ki. Soll Gott nach den Gesetzen , unserer Vernunft als der absolute Grund der Welt, und als Handhaber der moralischen W eit gedacht werden ; so ist jene Idee für das reflexe Bewusstseyn genauer zu- Destimmen ; es müssen die darinn enthaltenen Merkmale ausfürlicher entwickelt werden. Gott an sich , als absolutes Wesen, ist in seiner Absolute für uns uicht begreifllich. Dos endliche Wesen darf sieh
