Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
235 lanok, ha csak ép íátásuak , hallásúak, illetésüek ’s t. e’ f. nem alkalmatlanok a’ tanúságra, sőtal- kalmatosabhak a’ Tudósoknál: csak annak elítélésére, valljon a’ tapasztaltt esetek természetiek-e vagy természet felettiek-e ? alkalmatosabbak ezek azonoknál. Ha tehát azok valamelly jelenetet jól láttak, és azt állandólag, egyformán, közönségesen bizony!ttyák , a’ Tudósok meg’ azt a’ természeti erőtől kitelhetetlennek elesmérik, azoknak valótlansága lehetetlen. A’ csuda tételek pedig többnyire illyenek, tehát nem lehetetlenek. 4) Hajdan számtalan volt , míg a* világ tudatlan volt, a’ csudatétel ; most eggy sincs. Min- denik vallás, nemzet dicsekedett csudatételivel: így a’ pogány Ptomaiak Vespasián Császárnak, és a’ Tyanai Apolloniusnak csudatételeket, a’ Görögök Apollónak, ’s Dodonnának jövendölést, a’ Zsidók Moysesoknek, a’ Keresztények Kristusnak csudatéteíeket és jövendöléseket tulajdonítottak. Ez annak jele, hogy eggyikse volt csuda, hanem csak csudálatos. F. Mind ezekből csak az következik, hogy a’csudálatost is csudának tarthatni; de nem, hogy a’csudatétel lehetetlen. Ha ez lehetetlen vagy megbizonyíthatatlan volna, minden nemzetekre, ’s vallásokra, ki nem terjedhetett volna. De a* tanúságok között is van szükségképp különbség: né- melíyek nyilván ellenmondást szenvednek, mások meg’ nem szenvedhetnek. Vespasian Császárnak csak alattvalóji és hizelkedoji tulajdonítottak csudatételt, mellyröl mások nem tudtak semmit; mivel igenhi- zelkedest kedvello volt. Tyanai Apollonius’ mesés és illetlen csudáit Hierocles írta egész század utánn eggy Császárné gyönyörködtetésére. A’ Pythiusi Apollo, és Dodonna két értelmű jövendöléseit a* régi pogány Bölcsek is nevették. Csak Moyses és Kristas' csudatételi valósulnak meg egész hitelesít
