Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

érett ember lehelne: ha az A. utánn egyszeriben M. következhetnék. Végképp való volna: ha a’ kisded egyszeriben vén ember lehetne; ha a’ vetés utánn egyszeriben aratás következhetnék. A’ lélel és semmivé-lélel között az ugrás végképp való volna; azért a’ természet’ törvénye szerént lehetetlen.

4) A* takarékosság (Lex parsimoniae). A’ természet eggy erővel egyszerre annyit véghez visz, a’ mennyi csak lehető; erejét nem vesztegeti híjába; se több se nagyobb erővel valamit nem tészen, mint szükséges; semmit se termeszt haszontalant vagy szükségtelent, feleslegest; a’ leg- egyszeriiebb eszközökkel, a’ legközelebb utakon , a’ legkevesebb munkával éri czéllyát: Hány számtalan munkákat eszközöl az eggy nap, viz, tűz állal? Ezen törvénye a’ szakadatlanságból szár- mozik: mert ha több vagy nagyobb erővel élne , mint a’ végre szükséges, vagy hijábavalót, feleslegest termesztene, az ok okozat nélkül való volna , az eszköz a’ czéllal öszveköttetve nem volna.

5) A’ fenntartás (Lex conservationis): a’ mennyi erővel bírt eredetiképp, azokat fenntar- tya; a’ dolgoknak alkotó részecskéiket, mint egyszerűeket, el nem veszti; semmiét se teszi semmivé. Azért azon eggyes csillagok, állatok, néni ek , mellyek eggykor voltak a’ természetben,ma is megvannak láthatóképp vag}r láthatatlanul; új- jít, visszaszerez, változtat Ő, de el nem veszt egészen semmit. A’ természetben nincá eggyátal- lyában halál, hanem csak más és más létei. Ez is a’ szakadatlanság’ törvényéből következik: ha a’ természet az eggyes állatokat, erőket semmivé tehetné, azok és okozati egybekapcsoltatás szükségképp való nem volna; az ugrásnak benne helye lenne.