Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
216 hét valóban jelen egyéb eggymásmellett: mert másképp az eggymásban volna, eggymással öszvefolyna ; ’s így más nem volna. Ez pedig valóságos elhatározás. így p. o. a’ fa - sorban a’ második elhatározza az elsőt és a’harmadikét, hogy eggyik se lehessen második: az első és harmadik pedig elhatározza a’ másadikát , hogy ez se első, se harmadik ne lehessen. Más az: minden változások, a’ mik csak vannak, üdoben , eggymásutánn Vannak egyszersmind: az 1835-diki változások csak úgy lehettek, mint 1834-ke utánn valók: eggyiittnem lehettek, hanem csak eggymásutánn: az előbbi változások tehát a’ mostaniakat elhatározzák; ez pedig valóságos öszveköttetés.’S ezen öszveköttetés térbeli és iidöbeli nevet visel (nexus spatii et temporis). 2) Mindenek, a’ mik csak vannak, végesen valók, vagy változások: ezek tehát lételöknek kielégítő okát magokban, lehetségökben , nem fog- lalhattyák: másképp végnélkül valók és szükségesek volnának; tehát másban tartyák ; azért mástól függenek, mástól határaztattak résznyire. Ez pedig annyi mint mindeneknek öszveköttetésben létele. ’S ez béfolyási öszveköttetésnek mondatik (Nexus dynamicus). 3) Minden a’ mi csak van, valami végett, magáért vagy másért lehet egyszersmind: az ember maga tökélletésitéséért van; a’ más oktalan állatok, a’ barmok, a’ füvek, fák, a’ tűz, viz az emberekért vannak főképpen. És így mindenek, a’ mik vannak bizonyos czélra, eszközül szolgálnak; valamelly végre, czélra elhatároztattak. Ez pedig ismét öszveköttetés: és vég vagy czél - öszveköttetésnek neveztetik (Nexus teleolo- gicus , aetiologicus) Mivel tehát a’ világban tér és üdőbeli, közösülési, és vég-czél-oszveköttetés uralkodik, a’ világ valóban öszveköttetvc való.
