Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
135 vetné , ’s igy meg’ magában jó vagy gonosz volna. Nem következik mondám: mert ha az eggyenlŐ okok egymást lerontának is, magát énünk közbevetvén , énünk elég elhatározó ok volna} akaratunk pedig oktalan nem lenne. Ha az ellenkező indító okok közül a’ gyengébbekre, a’ jó helyett a’ rosz- ra vagy ellenben veti magát énünk, és így elhatározást tészen, nem akaratunk rósz magában vagy jó , hanem énünk : mert nem az akaratunk teszi a’ választást hanem Énünk. Nem valóságos szabadság az ollyan is, melly fellebbi szükség : Ezt szabad akaratunkkal egybe- férhetonek így támagattyák némellyek: a’ valóságos szabadságra szükség ugyan a’ magunk’ elhatározása , de nem szükség, hogy ez jelenvaló légyen, elég, ha valamikor előbb volt; annak habár következed szükséggé váltak is, ha ezeknek eredete tudva nincsen is, a’ szabadság valóságos: mert magunk’ elhatározása nélkül nem szűkölködik. Én most szükségképp cselekszem a’ jót vagy rosszat, mert akként cselekszem, a’ mint jó vagy rósz erkölcsű vagyok; de mind azáltal szabadon cselekszem: mert azon cselekedetemnek, mellyet én egykor , talán még kisded koromban cselekedtem, ’s mellyet már nem tudok, szabadon tettemnek következeié jó vagy rósz erkölcsüségem. így Judás szükségképp árulta el mesterét, mivel rósz erkölcsű volt;de mindazáltal szabadon: mert rósz erkölcsü- ségének eredeti oka, szabad cselekedete volt.—-A’ valóságos szabadság fellebbi szükséggel eggybe nem férhet mondám: arra, hogy valamelly cselekedet valóképp szabad légyen magunktól közvetetle- nül elhatározott légyen, elég ugyan, ha okában magunktól elhatározott; de ezen oknak szükség tudva valónak lennie; az az: szükség tudni, hogy az miilyen következeteket von, vagy vonhat maga * 13
