Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

179

szagol, nem érez. De az is tagadhatatlan, hogy a’ lélek is testünkre hathat: ha akarja, szemeinket bécsukattathattya , füleinket bédugathattya, belső érzékeinktől a’ tárgyakat elzárhattya, elfordít- hattya: p. o. az igen erős fénytől , a’ nagy dörgéstől , a’ büdös szagtól ’s t. e’f. Hogy ezeket a’ lélek teszi bennünk, érezzük; nézzük, hogy törekedik, a’ kellemetleneket, visszásokat, erkölcsteleneket kizárni, eltávoztatni; érző eszközeinket kellemetesekre , kívánatosokra, és szabadokra fordítani ; ’s ha akadály veti magát közbe, érezzük, ,

hogy törekedik azt meggyőzni; ’s mennél az több és nagyobb, hogy’ törekedik inkább, és inkább azokon erőt venni. Valamint tehát a’ test a’lelket, úgy a’ lélek is a’ testet visszontag eggyező változásokra bírja; ebben áll pedig a’ kölcsönös béfo- lyás , a’ visszonyos közösülés.

§. 190. De ez ellen illy kifogást tehetni: Ha a’ testet a’ lélek, a’ test a’ lelket határozza is el kölcsönös változásra: de ezen változás való-e? Nem lehet-e csupán gondolati? Ollyan e, miilyen eggyiké a’ másikáé is? Nem lehet-e külömbözo is? A/ befolyás csak úgy igazi, ha való is, és a’ változtatás a’ változással eggyenlo. — Hogy az elhatározás testünk és lelkünk köztt kölcsönösen valóságos és nem csupa gondolati; onnét bizonyos: mert a’ lelkünk’ törekedése, mellyet testünk’ ingerlésére érzünk magunkban , ha a’ határoztatása valóságos nem volna, híjába és kielégítő ok nélkül való volna; semmi sincs pedig ok nélkül. S ezen törekedésünket a’ testnek változása mindég megelőzi, ’s csalhatatlanul maga utánn is vonnya; ezen öszvekapcsoltatás eggyikének és másikának áiiapottya között lehetetlen volna, ha az elhatározás valóságos nem volna. Azt se mondhatni, hogy testünk csak alkalmat szolgáltat lelkűnknek váltó-