Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
177 helyen ’s tárházban lötte\ volna testeik’ formálta- tása előtt? S’ miképp? Semmi valami helyen kívül jelen nem lehet. Az emberi lelkek tehát csak testeik’ formáltatásával, a’ magvaiknak megfogamzá - sával teremtethetnek. De légyen ez elég a’ természet’nagy titkáról. §. 188. Lelkűnknek testével közösülése: Hogy lelkünk testünkkel öszveköttetve teszi azonegészt, mellynek neve ember, kétséget többé nem szenved ; hogy lelkünk testünkkel kölcsönös közösülésben van; hogy egymást tökélletesítik : az is bizonyos : csak az van kérdésben: hogy’ hathattya a’ test (a’ többszerü) lelkünket (az egyszerűt) úgy meg, hogy eggyiknek változása a’ másika változásának oka lehessen , eggyike a’ másikát tökéllete- sílhesse ? Eme bizonyos jelenetnek többféle fejtegetéséből e’ három legfontosabb: 1) Vagy az eggyik változásához képest a’má- sikát is úgy alkalmasztattya valami , hogy a’ hoz képest változzék ; ’s így a’ kölcsönös változásnak lelkünk és testünk között ezen valami légyen a’ kielégítő oka; nem pedig a’ test a’ lélekhez, se a’ lélek testhez képest. Hlyen kielégítő ok csak az Isten lehet; tehát az Isten alkalmaztattya a’ test változásihoz a’ lélekét, a’ lélek’változásihoz képest pedig a’ testét. Mivel ez mellettök - létei nélkül lehetetlen , azért mellettiételi alkalmasztatásnak is neveztetik (Assistentia occasionalis) így fejté meg a’ csomót bölcs Cartes; azért Cartesiusi rendszernek is mondatik. 2) Vagy a’ testünk és lelkünk eredetoktöl fogva Szerzőjüktől úgy vannak már alkotva, hogy egymáshoz képest változzanak; mint p. o. a’kétóra, mell vek a’ mesleröktölolly tökélletesen alkottattak, hogy ha eggyik üt a’ másik is üt, ’s mennyit eggyik üt szint annyit üt, ’s a’ t. Ez előre elmértéklet nélkül lehetetlen; azért előre elmértéklettségnek is
