Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

74 Huszankilentzedih Példa

Tallér ollyan embernek, ki hozzá szokott; hogy tsak egy napis többet elvesztegessen annyinál ?

A milíyen hitelen felhágott ő a’ szerentsé- nek magas póltzára; éppen oily hirtelen esettle a’ nyomorúságnak legalsó gráditsára. Szerentsétlc- nebb volt a‘ legszegényebb Koldus vagy itt, vagy amott tsak talál eledelt, talál jóltévöre, ki néki egy darab Kenyeret, vagy más alami’snát adjon; de Albert nem talált ollyan emberre , a’ ki könyörült volna rajta. Midőn Féreggel megtelt; senki sem eresztette többé bé a’ Házába. Volt még egynéhány garassa; ha valahol sert akart inni, nem adtak néki Ejj 1 ott hált, a’ hol helyet talált; nyárban többnyire a’ múlató Kertekben tartózkodott: minden Vagyonnyát a’ zsebb- jében hordozta. Az öreg Templom megett szokott rend szerént nappal mezítelenre vetkezódni, ’s ruhájából a’ Férgeket keresni; ha a’ Harangozok észre vették, azon szempillantásban elűzték onnan. Még egy nyárat így húzott ki minden hely és Barátok nélkül. Futott tőle az Istennek áldása , és tsak az Annya atka követte minden lépéseit.

Bé ment egykor egy Serfőző Házba. Minthogy a’ Szobába' nem eresztették, az Istállóba ment: elkezdett ott nyöszörögni. Mihelyt azt a’ Seriőző meghallotta; azonnan izent a’ szegények Hazához, s könyörgött; hogy a’ tisztátalan Vendégtől szabadítsák meg. Jöttek hát ketten a’ Szegények-Házától, hogy elvigyék; de már labain nem mehetett. Hergett már és haldoklott, a’ mint egy Taütskára. feltették, hogy azon a’ szegények

Háza-